"A Felső-Csallóközben járunk. A kicsiny falvak bokrokat alkotnak, legfeljebb egyórás sétával megjárható távolságokra sorakoznak. A dús, zöld színű vegetáció hátteréből fehéren előtűnő templomtornyok sehol másutt nem látható tájképet komponálnak. A történelem – és a vörös hadsereg áradata – 1945-ben elsodorta a környék németjeit is, nem csupán a bevagonírozott, vagy a Duna jegére hajtott magyarokat. Az itt maradottak egy “új ország” polgárai lettek, anélkül, hogy erről bárki is megkérdezte volna őket. A sziget magyarsága, immáron végképp átjárhatatlan betongátak mögé rekesztve, a nyelvéért, múltjáért, a puszta megmaradásáért küzd."
Újra itt vagyunk a Kisalföld küzdőterén, ahol a Dévényi-kapun betörő Duna két ágra szakad, megalkotva Európa legnagyobb folyami szigetét, a Csallóközt. A felső, Pozsony és Bős közötti részére, Somorjára és környékére látogatunk, amelynek egymást érő Árpád-kori magyar aprófalvai a lakosságcserék és kitelepítések után próbálnak kikászálódni a jelenkori asszimiláció és szuburbanizáció csapdájából. Figyeljünk rájuk, mert, ha ők is elhallgatnak, már csak a kövek fognak kiáltani…