Sok víz lefolyt a Rimán, míg a kalo­csai érsek Árpád-kori ura­dal­má­ból, Rima vár­me­gyé­ből előbb Kis­hont, majd 1802-ben Gömör-Kis­hont vár­me­gye, végül Tri­a­non után „okres Rimávsz­ka Szo­bo­ta” lett. S lett aztán a gömö­ri­ek sza­va­já­rá­sa, hogy „a magyar „Miatyánk” Rima­szom­bat­nál vég­ző­dik, azon felül már tótul imád­koz­nak.” De a Haza­já­ró a Rima for­rás­vi­dé­kén, a Murá­nyi-fenn­sík és a Vepor között emel­ke­dő, vál­to­za­tos for­ma­kin­csű Fabo­va-hegy­ség­ben, ha a föld alól is, de fel­ku­tat­ja nem­csak a ter­mé­sze­ti érté­ke­ket, hanem az épí­tett örök­sé­ge­ket, no és a táj­ban ma is élő, sem­mi­hez sem hason­la­tos sajá­tos gömö­ri szel­le­mi­sé­get.