Rég volt, de igaz volt, ami­kor még Árpád gye­pű­vé­dő íjá­szai őriz­ték a vidé­ket, Lég­rád a Drá­va bal part­ján, éppen Mura­köz csücs­ké­ben feküdt. Később vára is épült, hogy meg­véd­je Mura­közt a fenye­ge­tő török­től. Azóta sok víz lefolyt a Drá­ván, sőt, egy­szer túl sok is, és a Zrí­nyi csa­lád várát úgy elön­töt­te az árvíz, hogy a Zrí­nyi Mik­lós védet­tebb helyen kel­lett új várat épít­sen. Aztán 1710-ben a folyó fog­ta magát, és úgy dön­tött, új med­ret talál magá­nak, és Lég­rád a Mura­köz­ből a Drá­va jobb part­já­ra került. Van­nak, akik sze­rint nem a ter­mé­szet, hanem maga Zrí­nyi Mik­lós terel­te a folyót Lég­rád túl­ol­da­lá­ra.

A Szent Mihály-hegy ősidők­től fog­va Lég­rád­hoz tar­to­zott. „Mon­te Lég­rá­di­en­sis” gyö­nyö­rű kilá­tást nyújt a kanyar­gó folyó­ra, az árté­ri erdők­re, magá­ra Lég­rád­ra és a Drá­ván túli sík­ra. A török dúlás után az elnép­te­le­ne­dett vidék első temp­lo­ma ide, a Szent Mihály hegy­re épült, 1740-ben.

A Drá­vát kísé­rő magas­part egy másik kilá­tó­pont­ján nem­ze­ti zász­lót len­get a szél. Az 1848–49-es sza­bad­ság­harc emlék­he­lye, a Fesz­tung.

Közép­ko­ri vára után a kas­té­lyát 1911-ben épí­tet­te a Zichy csa­lád a falu­ban. Zákány felett a beszé­des nevű Látó­hegy­ről cso­dás pano­rá­má­ban gyö­nyör­köd­he­tünk. A Zichy gró­fok egy­ko­ri pin­cé­je fölött már meg­újult ven­dég­ház műkö­dik.

Gyé­ké­nyes hatá­rá­ban az 1920-as évek­ben kezd­ték el kiter­mel­ni a sódert. Így ala­kult ki a Kot­ró, ez a kivá­ló víz­mi­nő­sé­gű, kris­tály­tisz­ta kavics­bá­nya-tó, ami nem­csak a hor­gá­szok para­di­cso­ma, de a búvá­rok­nak is ked­velt merü­lő­he­lye. Vize olyan tisz­ta, hogy még az édes­ví­zi medú­za is meg­él ben­ne.

Víz­vár ma már főleg az alat­ta merész kanya­ro­kat leíró, mel­lék­ága­kat, holt­ága­kat és kavics­zá­to­nyok kiala­kí­tó Drá­va ter­mé­sze­ti érté­ke­i­ről ismert. Itt átha­józ­ha­tunk a magyar Grand Canyo­non. A folyót öve­ző leg­ma­ga­sabb, 25 métert is elérő heresz­nyei part­fa­lat neve­zik így cso­dá­lói.