Hány­szor neki­in­dul­tunk már, hogy keresz­tül-kasul beba­ran­gol­juk Bács­ka se vége se hossza sík­ját. Csak éppen a Duná­ig nyú­ló dél­nyu­ga­ti szeg­le­té­ben, a szép emlé­kű vár­me­gye név­adó szék­he­lyén, Bácson és kör­nyé­kén nem jár­tunk még. Pedig nem­csak a rég- és közel­múlt hábo­rús­ko­dá­sa­i­ról, a pusz­tu­ló romok­ról és kiürü­lő fal­vak­ról, de a föld­be gyö­ke­re­ző szer­ves magyar kul­tú­ra tovább élé­sé­ről és a csí­rá­zó turiz­mus­ról is mesél­nek a tit­ko­kat őrző dunai árté­ri erdők, Bács tekin­té­lyes vára, Dorosz­ló kegy­he­lye, Gom­bos és Szi­lá­gyi kitar­tó közös­sé­gei.