"Itt nem teremnek zsírosan a földek, Az ég elsózta őket legelőknek. Itt nem aratnak, pedig hányszor vetnek! Akik itt élnek, forróbban szeretnek."
Van egy hegység a Kárpátokban, amely valahogy mindmáig méltatlanul kevés figyelmet kapott. Ha kíváncsi tanárként körbetekintettünk a Kárpát-koszorú osztálytermében és megkérdeztük a hegyeket, ki a következő, aki megmutatja magát, rendre ő is ott nyújtózkodott, hátul, a sok jelentkező között. De valahogy a sok bérc takarásában mindig elkerülte a figyelmet. Most végre egyszer őt, az egyik legeldugottabb hegységét, a Csornahorát is felelni hívja a Hazajáró. A Fehér- és Fekete-Tisza ölelésében fekvő, sziklás bérceivel égre törő tekintélyes vonulatot arról kérdezzük, miről regélnek bővizű patakjai, fenyveserdőkkel dúsított érintetlen verhovinája, és a 2000 méteres magasságot is elérő gyephavas gerincei. A festői szépségű hegyvidék turisztikailag még fejletlen képet mutat. Pedig e térséget idegenforgalmi szempontból már a 20. század elején felfedezték, Kárpátalja két világháború közötti visszacsatolása után újra nagyívű turisztikai fejlesztések voltak errefelé. A turistaházak és jelzett ösvények legjavát az országvesztés és a kommunizmus elpusztította, ám amióta a Fekete-hegy a Kárpáti Bioszféra Rezervátum része lett, az elmúlt években mintha kezdene új erőre kapni. Induljunk hát „Ezüstföld” kincséhez, kifaggatni múltról és jelenről a változatlan gyönyörűségükben megmutatkozó hegyeket.