"A régi Magyarország északi határvármegyéinek koszorújában Sáros vármegye magas hegyláncokkal körülzárt háromszög, csúcsával délnek fordulva ékelődik Szepes, Abaúj és Zemplén vármegyék közé. Sáros uralkodó tájképi jellege Szinyei-Merse Pál festményeiből általánosan ismeretes. A folyók völgyeibe könyöklő dombok lankáit a szántóföldek hegynek-völgynek szaladó pásztái tarkítják. A dombok tetején itt-ott letarolt erdők maradványai szomorodnak. A dombokon túl erdős hegyek húzódnak, s ezek nem egy orma az 1000 métert is meghaladja. Az erdős hegyláncok közé hellyel-közzel fantasztikus sziklavilág szorul."
Így látjuk, mert ilyennek akarjuk látni ma is Bánk bán ősi földjét, amit a Merse család birtokolt, Divald Kornél leírt és Szinyei Merse Pál megfestett. A Sáros és Szepes határán húzódó Branyiszkói-hegység máig megőrizte fenyves erdőit, bizarr sziklaformációit, szurdokait és barlangjait. Lábainál a fényűző kastélyokba és ódon templomokba is beleképzeljük még a büszke sárosi magyar urakat. Főleg annak tudatában, hogy a festői Szinye menti tájban nyíltak fel a szemei Szinyei Merse Pálnak, itt ébredt öntudatra és tanulta meg látni a természetet.