A szé­kely tüzér­ség ala­pí­tó­ja, a legen­dás ágyú­ké­szí­tő Gábor Áron az ereszt­evé­nyi refor­má­tus teme­tő­ben alussza örök álmát. 1892-ben hálás népe mél­tó sír­em­lé­ket emelt állí­tott neki. Ereszt­evény azóta is a szé­kely sza­bad­ság zarán­dok­he­lye.

Ereszt­evény felett, a Bodo­ki-hava­sok déli vég­nyúl­vá­nyán az Óri­ás­pin­ce-tető ősi tit­ko­kat őriz. Azt beszé­lik, réges-régen egy óri­ás élt a domb­te­tőn. Aztán a kör­nyé­ken meg­je­le­nő embe­rek meg­za­var­ták nyu­gal­mát, mire az óri­ás elrej­tet­te kin­cse­it a vára alat­ti pin­cé­ben, majd örök­re elköl­tö­zött innen. Kin­cse­it sokan keres­ték, de nem lel­ték. A régé­szek viszont két bronz­ko­ri halom­sírt is fel­tár­tak a tetőn. A szé­ke­lyek ősi lár­ma­fa domb­ja ma tör­té­nel­mi emlék­hely.

12 kapun át vezet az út a domb­te­tő olda­lá­ba. 12 stá­ció, ami Három­szék 12 vér­zi­va­ta­ros évszá­za­dá­nak főbb moz­za­na­ta­it öle­li fel. A sajá­tos kereszt­út bete­tő­zé­se­ként egy szál­fák­ból ácsolt jel­ké­pes jur­ta maga­so­dik

Az Olt bal part­ján fek­szik Bodok. A fölé maga­so­dó hegy­ség név­adó falu­ja nevét a Mikó csa­lád és a kivá­ló minő­sé­gű, szén­sa­vas bodo­ki ásvány­víz tet­te messze föl­dön ismert­té.

Leg­főbb ékes­sé­ge, a közép­ko­ri ere­de­tű refor­má­tus vár­temp­lom.

A bodo­ki szé­ke­lyek min­den nagy hon­vé­dő harc­ból kivet­ték a részü­ket. Halá­lig tar­tó hűsé­gük jele a ’48–49-es magyar sza­bad­ság­harc emlék­mű­ve. De az erre járó ván­dor fejet hajt­hat mind­két világ­égés hősi halot­ta­i­nak kop­ja­fái előtt is.

Olt­szem felé gya­lo­gol­va érde­mes útba ejte­ni az erdő mélyén meg­bú­jó Sütei bor­víz­für­dőt. A magyar világ­ban palac­koz­ták is gyógy­vi­zét. Azt mesé­lik, a palac­ko­zó­üzem­ben még hör­pin­tő legényt is alkal­maz­tak, aki­nek az volt a dol­ga, hogy a szín­ül­tig telt üveg­ből lehör­pint­se a fölös­le­get.

Olt­szem Árpád-kori tele­pü­lés. Itt talál­ha­tó a Mikó csa­lád 1827-ben épült kas­té­lya.

A hegy­te­tő­ről ellát­ni egé­szen a Kár­pát-kanya­ri hegy­sé­ge­kig, ame­lyek védőn öle­lik kör­be a Három­szé­ki-meden­cét. Szem­ben, a Mur­gó mögött szé­pen kiraj­zo­lód­nak a Kele­ti-Kár­pá­tok Erdő­vi­dé­ket öle­lő vonu­la­tai is.

Bük­szád vidé­két régen össze­füg­gő lomb­er­dők borí­tot­ták, a bük­kö­sök adták az alap­ját a helyi üveg­ipar­nak. Aztán a virág­zó üveg­gyár 1918-ban a bevo­nu­ló román csa­pa­tok nyo­mán por­rá égett. De min­den pusz­tí­tó szán­dék­nak ellen­áll­va, Bük­szád ma is él és büsz­kén őrkö­dik Sep­si­szék felett, ami a leg­észa­kibb Olt-men­ti tele­pü­lés is egy­ben.