„Ez a táj, a Mezőség pereme, a Nagy-Szamos és a Sajó völgye valójában mindig a maga hősének tartotta László herceget, de emléke búvópatakként rejtekezett a lelkek mélyén, miként félelemmel telített volt itt a magyar öntudat is.”
Ha azt halljuk, Sajó, tüstént felvidéki vízfolyásunk jut az eszünkbe. Pedig Észak-Erdély is ezen a néven bocsájtja útjára a Mezőség és a Beszterce-vidék mezsgyéjét öntöző, majd a Nagy-Szamosba torkolló folyóját. A Besztercei-dombság hajlatai között kanyargó Sajó szemtanúja volt Szent László vitézségének a cserhalmi ütközetben, megannyi honvédő háborúnak, s látta, ahogy megérkeznek a Beszterce-vidékét hosszú időre meghatározó szász telepesek. Ma már csak emlékeink maradtak a tájban, s a hátrahagyott gótikus templomok is a magyar közösségek lemorzsolódásáról mesélnek. Ám a Hazajáró még ezen a rejtőzködő szórványvidéken is talál élni akaró református gyülekezeteket.