Így intett a han­vai lel­kész az elbu­kott sza­bad­ság­harc után. Lás­suk, más­fél kímé­let­len évszá­zad táv­la­tá­ból, iga­za lett‑e Tom­pa Mihály­nak? Mivé lett nem­ze­tünk Gömör­or­szág domb­vi­dék­ké sze­lí­dü­lő alsó vége­in, a Sajó, a Rima és a Balog szab­dal­ta palóc tájon? Mit hagy­tak maguk után a véres hábo­rúk és gyil­kos békék. Sok helyütt elapa­dó refor­má­tus gyü­le­ke­ze­tek rom­ló temp­lo­ma­it, elűzött urak düle­de­ző kas­té­lya­it, új hon­fog­la­lók zsú­folt tele­pe­it. De a Balog­völgy magyar szi­ge­tei tart­ják még magu­kat. Mert van­nak szor­gos őrál­lók, akik nem hagy­ják elol­dód­ni, rend­re össze­gyűj­tik a kévét. Mert az nem lehet, hogy Pósa Lajos és Tom­pa Mihály hiá­ba írtak oly sokat a szü­lő­föld­ről, a hit­ről és a kitar­tás­ról…