"Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!"
Így intett a hanvai lelkész az elbukott szabadságharc után. Lássuk, másfél kíméletlen évszázad távlatából, igaza lett-e Tompa Mihálynak? Mivé lett nemzetünk Gömörország dombvidékké szelídülő alsó végein, a Sajó, a Rima és a Balog szabdalta palóc tájon? Mit hagytak maguk után a véres háborúk és gyilkos békék. Sok helyütt elapadó református gyülekezetek romló templomait, elűzött urak düledező kastélyait, új honfoglalók zsúfolt telepeit. De a Balogvölgy magyar szigetei tartják még magukat. Mert vannak szorgos őrállók, akik nem hagyják eloldódni, rendre összegyűjtik a kévét. Mert az nem lehet, hogy Pósa Lajos és Tompa Mihály hiába írtak oly sokat a szülőföldről, a hitről és a kitartásról…