Az Aba nem­zet­ség ősi szál­lás­te­rü­le­té­nek nem elő­ször kel­le­ne új éle­tet kez­de­nie az embe­ri tör­té­ne­lem folya­má­ban: az egy­ko­ri kirá­lyi bir­to­kok népét a török idők, majd a külön­bö­ző sza­bad­ság­küz­del­mek har­cai rit­kí­tot­ták meg. És bár az újra­te­le­pí­té­sek után vala­mennyi­re magá­ra talált a vidék, Aba­új-Tor­na hagyo­má­nyo­san apró­fal­vas tér­sé­gé­nek tele­pü­lé­se­it Tri­a­non a peri­fé­ri­á­ra küld­te. Aztán erre még rátett egy lapát­tal a szo­ci­a­lis­ta gaz­da­ság­po­li­ti­ka, így a tér­sé­get remény­te­le­nül hát­rá­nyos hely­zet­be hoz­ta a demog­rá­fi­ai eró­zió, az elván­dor­lás.

De hát a Haza­já­ró éppen az ilyen kihí­vá­so­kat kere­si: fel­he­lyez­ni a turisz­ti­kai tér­kép­re az alig ismert vidé­ke­ket, illet­ve bemu­tat­ni az 1920-ban ket­té­vá­gott vidék soká­ig egy­más­tól mes­ter­sé­ge­sen elvá­lasz­tott magyar közös­sé­ge­it. A Cse­re­hát ter­mé­sze­ti, kul­túr­tör­té­ne­ti adott­sá­gai, érté­kei ebben mind a segít­sé­günk­re vol­tak júni­us idu­sán, mikor a Sza­lon­nai-hegy­ség „csend­ben álmo­dó völ­gye­i­ből”, Árpád-kori temp­lo­ma­i­tól és karszt­bar­lang­ja­i­tól indul­va a Bód­vát és az Idát kísé­rő dom­bok­ra eresz­ked­tünk magyar élet­je­le­ket kutat­ni.

Aba­új-Tor­ná­ban még igen erős élet­je­le­ket lel­tünk, de egy vár­me­gyé­vel arrébb, Sáros­ban már inkább csak kihűlt helyün­ket, emlé­ke­in­ket talál­tuk meg. Az Eper­jes­től Toka­jig húzó­dó vul­ka­ni­kus hegy­lánc leg­észa­kibb tag­ja, a Sóvá­ri-hegy­ség való­szí­nű­leg nem sok bakancs­lis­tán sze­re­pel, pedig ez a hegy­ség rej­ti a Fel­vi­dék leg­na­gyobb opál­kin­csét és egyet­len – igaz mes­ter­sé­ges — gej­zí­rét.

Az észak-dél irá­nyú vonu­lat vul­ká­ni kúpok lán­co­la­ta, melye­ket hágók, nyer­gek válasz­ta­nak el egy­más­tól. A „fel­vi­dé­ki Sóvi­dék” fővá­ro­sa, Eper­jes ma már csak annyi­ra Tar­ca-par­ti Athén, amennyi­re görög név­adó­ja az euró­pai kul­tú­ra meg­ha­tá­ro­zó váro­sa nap­ja­ink­ban. A város pon­to­san olyan, mint a leg­több fel­vi­dé­ki tár­sa: a szo­ci­a­lis­ta város­ren­de­zés panel­er­dő­vel bás­tyáz­ta kör­be a góti­ka, a rene­szánsz és a barokk emlé­kek­ben gaz­dag város­köz­pon­tot. Ám nekünk ennyi pont elég volt, hogy meg­idéz­zük Rákó­czi, Kos­suth, Ham­vas Béla vagy Caraf­fa áldo­za­ta­i­nak szel­le­mét. Eper­je­sen túl is a roz­go­nyi csa­ta­me­ző­től Nagy­sá­ro­sig és Kapi várá­ig.

A Cse­re­há­tot és a Sóvá­ri-hegy­sé­get bemu­ta­tó film­je­ink vár­ha­tó­an augusz­tus­ban és szep­tem­ber­ben kerül­nek adás­ba!