Kül­de­té­sünk a Kár­pát-meden­cei magyar­ság össze­tar­to­zá­sá­nak erő­sí­té­se, első­sor­ban a hon­is­me­ret és a turiz­mus esz­kö­ze­i­vel. A Kár­pát-meden­ce tája­i­nak, ter­mé­sze­ti- és kul­tu­rá­lis érté­ke­i­nek, tör­té­nel­mi emlé­ke­i­nek meg­is­mer­te­té­se; a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet és az épí­tett örök­ség védel­me és átörö­kí­té­se; a kár­pá­ti ter­mé­szet­já­rás hagyo­má­nya­i­nak élte­té­se. Mind­ezek révén annak tuda­to­sí­tá­sa, hogy a sok­szí­nű Kár­pát-meden­ce és a ben­ne élő magyar­ság – a Szent Koro­na oltal­ma alatt – egy és oszt­ha­tat­lan. Az Egy­let ser­ken­te­ni kíván­ja az elsza­kí­tott terü­le­tek­re tör­té­nő kirán­du­lá­so­kat, az ott élő magya­rok­kal való test­vé­ri, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erő­sí­té­sét, az egy­más­ra talá­lást. Az Egy­let cél­ja továb­bá tör­té­nel­mi hazánk szép­sé­ge­i­nek és embe­ri eré­nye­i­nek fel­mu­ta­tá­sá­val, a test, a szel­lem és a lélek épí­té­sé­vel a hamis illú­zi­ók vilá­gá­ban élő embe­re­ket vissza­ve­zet­ni az alap­ve­tő, örök érté­kek­hez, az égi tör­vé­nyek­hez.

Csaba testvér méltatása a Magyar Örökség-díjas Hazajáró műsornak

Kedves Testvéreim!

Moys Zol­tán az ő bará­ta­i­val készí­tett két fil­met is a Szent Ferenc Ala­pít­vány­ról, Csil­lag Ösvény név­vel. A napok­ban stáb­juk, mely készí­ti a Duna tévé­ben nap mint nap lát­ha­tó, „Haza­já­ró” magyar turis­ták hon­is­me­re­ti maga­zin­mű­so­ra, elnyer­te a Magyar Örök­ség díját. Sze­re­tet­tel gra­tu­lá­lok nekik az ran­gos elis­me­rés­hez a csa­tolt kis írás­sal!

Kedves ünneplő testvéreim!!

A mi Urunk Jézus Krisz­tus sok­fé­le ember­rel talál­ko­zik, jók­kal rosszak­kal, min­den félé­vel.. Ott van pél­dá­ul Zake­us! A Mes­ter jól tud­ja, hogy ez a kap­zsi, kor­rupt, pénz­éhes ember lel­két sok min­den ter­he­li és még­is sze­re­tet­tel elmegy hoz­zá vacso­ráz­ni, együtt örvend ezzel az ember­rel, ki jóvá akar­ja ten­ni éle­te min­den bűnét, segít neki újjá­szü­let­ni. A gara­dai ördön­göst is fel­ke­re­si sze­re­tet­tel, meg­sza­kít­ja útját és elmegy hoz­zá, pár­be­szé­det kez­de­mé­nyez és öröm­mel fogad­ja ennek az ember­nek a meg­té­ré­sét, gyó­gyu­lá­sát! Döb­be­ne­tes, még a házas­ság­tö­rő nő is egy kis ejnye-bej­nyé­vel meg­ússza: „Menj és töb­bet ne vét­kezz” – mond­ja Jézus neki sze­lí­den!

Elgon­dol­kod­ta­tó, hogy Mes­te­rünk min­den bűn­nel annyi­ra meg­ér­tő, türel­mes tud len­ni, de a lus­ta, élhe­tet­len, mulya embert nem tud­ja elfo­gad­ni. A ter­mé­ket­len füge­fá­hoz Jézus­nak nin­cse­nek szép sza­vai, meg­át­koz­za és az azon nyom­ban kiszá­rad! De ugyan­ilyen kér­lel­he­tet­len a talen­tu­mát fél­sze­gen elásó ember­hez is, akár­csak a tátott szá­jú, élhe­tet­len evan­gé­li­u­mi szü­zek­hez akik tátott száj­jal, kialudt lám­pá­val akar­nak menyeg­ző­re men­ni. Nincs irga­lom, kidob­ja a kül­ső sötét­ség­be, a félénk, talen­tu­ma­i­val gaz­dál­kod­ni nem tudó embert, illet­ve nem enge­di be a lako­da­lom­ba az éle­tét meg­szer­vez­ni nem tudó öt evan­gé­li­u­mi bal­ga szü­zet, bár­mennyi­re is könyö­rög­nek azok!!

A téb­lá­bo­ló, lus­ta, lel­ke­sed­ni, dol­goz­ni nem tudó ember irán­ti gon­do­la­ta­i­ból Jézus nem csi­nál tit­kot. „Legye­tek hide­gek vagy mele­gek, de ha lan­gyo­sak vagy­tok kiköp­lek!!” Félel­me­tes, Saul­nak aki túl­buz­gó­sá­gá­ban ott van Szent Ist­ván gyil­ko­sai között, van irga­lom, vele a mes­ter jósá­go­san pár­be­szé­det foly­tat, meg­té­ré­sét elfo­gad­ja, sőt az Egy­ház leg­na­gyobb apos­to­la lesz, de a ter­mé­ket­len füge­fá­nak nincs irga­lom!!

A mi Urunk Jézus Krisz­tus azt sze­ret­né, hogy gyü­möl­csöt terem­jünk, mara­dan­dó gyü­möl­csöt! Arra szü­let­tünk, hogy éljünk len­dü­le­te­sen, bát­ran, Isten adta érté­kes talen­tu­ma­in­kat kama­toz­tas­suk! 5o sze­res, 1oo szo­ros ter­mést hoz­zunk Terem­tőnk dicső­sé­gé­re, nagy­csa­lá­dunk javá­ra! Isten azt akar­ja, hogy a nekünk bér­be adott sző­lőt szor­gal­ma­san művel­jük és a gyü­möl­csök alatt ros­ka­doz­va hálás szív­vel köszö­ne­tet mond­junk! Arra szü­let­tünk, hogy dol­goz­zunk, alkos­sunk, tár­sai legyünk a vilá­got tovább­te­rem­tő Isten­nek! Ne legyünk fél­sze­gek, tud­ja Terem­tőnk, hogy mi lakik az ember­ben, isme­ri gyen­ge­sé­ge­in­ket és ha kicsiny­sé­günk­ből kifo­lyó­lag hibá­kat is követ­nénk el mun­kánk során, azt az Úr jóság­gal meg­bo­csájt­ja, de ha sem­mit­te­vés­sel, fél­szeg tátott száj­jal hagy­juk, hogy az élet elmen­jen mel­let­tünk, akkor arra már nincs bocsá­nat! Ha a jó szán­dék vezet téved­he­tünk, de ha ter­mé­ket­len füge­fa­ként csak léte­zünk és létünk csak vege­tá­lás, vagy med­dő okos­ko­dó beszó­lás ide oda, akkor nincs kegye­lem szá­munk­ra.

A „Haza­já­ró” műsor stáb­ja­it jól isme­rem, tisz­te­lem és becsü­löm őket! Ki tud­ná meg­mon­da­ni, hogy ezek a fia­ta­lok hány mil­lió és mil­lió kilo­mé­ter fil­met for­gat­tak, mennyit utaz­tak, leve­lez­tek, hogy gyü­möl­csöt terem­je­nek, mara­dan­dó gyü­möl­csöt mind­azok­nak akik nap mind nap leül­nek a tele­ví­zió kép­er­nyő­je elé, hogy leg­alább lélek­be beba­ran­gol­ják ezt a cso­da­szép Kár­pát-meden­cét. Ki tud­ná meg­mon­da­ni, hogy mun­ká­juk gyü­möl­cse­ként hányan és hányan kel­nek útra egy – egy film után, hogy ők maguk is a saját sze­mük­kel meg­néz­zék azt amit ezek a fia­tal embe­rek oly szé­pen és von­zó­an elénk tár­nak alko­tá­sa­ik­ban!

Igen, a „Haza­já­ró” meg­ér­dem­li, hogy beke­rül­jön a nem­zet nagy­ja­i­nak a tár­há­zá­ba, azok közé akik népünk­nek éle­tet, fényt, reményt köl­csö­nöz­nek mun­ká­juk­kal, tudá­suk­kal, sok – sok sze­re­te­tük­kel!! Remé­lem, hogy elis­me­ré­sünk, maga a díj újabb len­dü­le­tet ad e fárad­ha­tat­lan mun­ká­nak, hisz még oly sok árva táj, vidék, érték van itt a Kár­pát-meden­cé­ben, melyet fel kel­le­ne fedez­ni, sze­re­tet­tel ölbe kel­le­ne ven­ni, gon­dos­ko­dó sze­re­tet­tel meg kel­le­ne für­det­ni és tisz­tá­ba ten­ni, vala­hogy úgy aho­gyan a ked­ves kol­lé­gá­im is teszik az árva sen­ki­nek nem kel­lő gye­re­kek­kel. Sok – sok elfe­lej­tett cso­dánk, kin­csünk vár­ja a „Haza­já­ró” mun­ka­tár­sa­it, hogy e nagy­sze­rű fia­ta­lok szü­lő­föld­jü­ket szép­nek látó tekin­te­tek­ben meg­fü­röd­ve, meg­szé­pül­ve, mind­annyi­unk szá­má­ra lát­ha­tó­vá, von­zó­vá, szá­munk­ra is szár­nya­kat adó cso­dá­vá vál­ja­nak.

Hálás sze­re­tet­tel, Csa­ba t.

Für Lajos ajánlása a Magyar Örökség Díjra

Dr. Hámo­ri József Elnök Úrnak
Magyar Örök­ség Díj Bizott­sá­ga

Tisz­telt Elnök Úr! Tisz­telt Kura­tó­ri­um!

Egy külön­le­ges TV-soro­zat­ra, a „Haza­já­ró” című hon­is­me­re­ti maga­zin­ra sze­ret­ném fel­hív­ni a tisz­telt Elnök úr és a Kura­tó­ri­um figyel­mét, amit a Magyar Örök­ség Díj oda­íté­lé­sé­re érde­mes­nek talál­ván, tisz­te­let­tel ten­ném meg az erre vonat­ko­zó javas­la­to­mat.

Az egyen­ként 26 per­ces, heten­te a Duna-TV‑n futó soro­zat­ból eddig 36 rész­let került adás­ba. Ez a rend­kí­vül von­zó turisz­ti­kai-hon­is­me­re­ti­nek mon­dott műsor egy­ben jel­leg­ze­tes film­szo­ciog­rá­fia is. De a vál­lal­ko­zás leg­in­kább az oly annyi­ra szük­sé­ges nem­ze­ti össze­tar­to­zást ébresz­ti, itt­hon és az elsza­kí­tott magya­rok között és azok köre­i­ben egy­aránt. A maga esz­kö­ze­i­vel hatá­so­san táp­lál­ja a meg­ma­ra­dá­sunk­hoz nél­kü­löz­he­tet­len öntu­da­tot.

A soro­zat­ban két fia­tal turis­ta elin­dul, hogy beba­ran­gol­ják a Kár­pát-meden­cét. Gya­log, stop­pal, vonat­tal, sze­ké­ren, kerék­pá­ron, vagy éppen lóhá­ton. És mint a mesék­ben, men­nek, men­de­gél­nek a Fel­vi­dék, Kár­pát­al­ja, Erdély, Dél- és Mura­vi­dék, Őrvi­dék varázs­la­tos tája­in. A turisz­ti­kai lehe­tő­sé­gek bemu­ta­tá­sa, bejá­rá­sa mel­lett azon­ban rend­re szám­ba veszik az elcsa­tolt terü­le­te­ken min­den­fe­lé fel­lel­he­tő tör­té­nel­mi emlé­ke­ink soka­sá­gát. Mind­azt, ami a nép­kö­zös­sé­günk­ben mára már hova­to­vább a tel­jes fele­dé­keny­ség­be veszik el. Fel­de­rí­tik, és sal­lang­men­tes ter­mé­sze­tes­ség­gel tár­ják elénk a tőlünk elsza­kí­tott, és tuda­to­san elfe­lej­te­tett múl­tun­kat. Szó sze­rint: a magyar örök­ség meg­annyi kin­csét, emlé­két mutat­ják fel; ássák elő a hóta­ka­rók alól, a szí­vet és sze­met gyö­nyör­köd­te­tő vad­re­gé­nyes tájak bozó­to­sá­ból; fal­vak, váro­sok temp­lo­mai, házai, vár­ro­mok és emlék­táb­lák között baran­gol­va-kuta­kod­va mond­ják el a nagy­szel­le­mű magya­rok tet­te­it. Beszél­nek az ott lezaj­lott tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­ről, véres csa­ták­ról, a szí­nes mon­dák és legen­dák vilá­gá­ról. Miköz­ben meg­is­mer­te­tik az embe­rek min­den­nap­ja­it, az erőt sugár­zó vagy éppen a hul­ló-töre­de­ző magyar­ság mai hely­ze­tét. Meg­szó­lal­tat­ják a szí­vós érték­őr­ző­ket.

A rend­kí­vül dina­mi­kus ren­de­zés, a léleg­zet­el­ál­lí­tó­an lenyű­gö­ző képek – segí­te­nek, tájé­koz­tat­nak és moz­gó­sí­ta­nak. Segí­te­nek meg­is­mer­ni a nálunk soha sehol be nem muta­tott tája­kat. De moz­gó­sí­ta­nak is. Ma már uta­zá­si iro­dák épí­tik be prog­ram­ja­ik közé a turisz­ti­kai uta­kat. A film nyo­mán való­sá­gos moz­ga­lom kezd kibon­ta­koz­ni: fel­vi­dé­ki magya­rok indul­nak Erdély­be, szé­ke­lyek cso­dál­koz­nak rá a Dél­vi­dék­re, kár­pát­al­jai cso­por­tok láto­gat­ják meg mura­vi­dé­ki test­vé­re­i­ket. Szin­te föl­mér­he­tet­len, mit indít meg ezer éves hazánk zsib­ba­do­zó tag­jai közt, bent, a lel­kek leg­mé­lyén.

Őszin­te tisz­te­let­tel és tel­jes meg­győ­ző­dé­sem­mel aján­lom a magyar örök­ség­ről szó­ló, való­ban lenyű­gö­ző film­so­ro­za­tot és annak mind­össze­sen 10 főnyi „legény­sé­gét”, készí­tő­it a Magyar Örök­ség Díj­ra.

Nagy­ma­ros, 2012. augusz­tus 22.

Dr. Für Lajos
tör­té­nész

Az alap­sza­bály letölt­he­tő PDF for­má­tum­ban.

A kár­pát-meden­cei magyar­ság kul­tu­rá­lis örök­sé­gé­nek ápo­lá­sa; a magyar örök­ség­hez tar­to­zó táj­egy­sé­gek ter­mé­sze­ti, turisz­ti­kai, tör­té­nel­mi, kul­tu­rá­lis, val­lá­si és szel­le­mi érté­ke­i­nek szám­ba véte­le, meg­óvá­sa; ezen érté­kek minél szé­le­sebb kör­ben tör­té­nő meg­is­mer­te­té­se, a táj­egy­sé­gek­re tör­té­nő túrák, zarán­dok­la­tok és uta­zá­sok szer­ve­zé­sé­vel a ter­mé­szet- és a haza­sze­re­tet erő­sí­té­se; az adott táj­egy­sé­gek­re jel­lem­ző nép­raj­zi érté­kek bemu­ta­tá­sa. Bőveb­ben →