"Sáros vármegye változatossága kicsiben hazánk képét mutatja. Vannak erdős hegyláncai, vulkánikus képződményei, lankás dombjai s miniatűr alföldjei. Jólét és nyomor, fény és árnyék váltakoznak benne; megvannak a nagy históriai mozzanatok az életében, de megtetszenek a kicsinyes vonások is. Egykor igen hatalmas és színes múltjából ma inkább csak az emlékezésen csüngés maradt meg a fiaiban."
Jól itt ragadtunk Sáros vidékén, de nem bánjuk. Jó nekünk itt lenni, emlékezni északi gyepűnkön, a vadregényes Északkeleti-Kárpátokban, az alig ismert Ondavai-hegység makovicai és szekcsői dombvidékén. Ahol az Ondava, a Tapoly és a Laborc völgyeiben apró ruszin falvak őrzik fatemplomaikat; ahol lelakott főúri kastélyok és Árpád-házi magyaroknak szentelt középkori templomok emlékeztetnek az elmúlt magyar világra; ahol első világháborús temetőkben alusszák örök álmukat a Monarchia hősi halott katonái. Sáros vármegye kies vidékén, ami a Kárpátok alacsony hágóin Galícia felől ránk zúduló idegen hadak és eszmék ellenére is képes volt megőrizni sajátos hangulatát.