"Mezőségnek neveztetik az Erdély közepén levő azon vidék, mely a Szamos, Sajó, Aranyos és Maros között fekszik; egy hegyektől s völgyektől keresztül-kasul szelt kopár terület, hol a faluk messze vannak egymástól szétszórva, hol nincsen város, nincsen út, hol az ijesztőleg kopár hegyeken hiába keres a szem árnyas erdőt, hol a völgyekben nincsenek folyók, legfelebb egy-egy lomha tó. Hogy a Mezőség elijesztő kopárságát is el lehet tüntetni, hogy szorgalommal itt is jólétet lehet előidézni: azt fényesen tanúsítja a Mezőségnek székelyek által lakott, Marosszékhez tartozó része, mely egy kies oázt alkot annak bús ridegsége közepette."
Mielőtt elvenné, már meg is hozza Orbán Balázs a Hazajáró kedvét, hogy a rég nem látott Mezőségbe kiránduljon. Mert csak a felszínes átutazónak tűnik egyhangúan kiesnek az Erdélyi-medence Marostól északra elterülő vidéke. Aki éles szemmel és nyitott szívvel járja lankáit, annak még télvíz idején is megmutatja rejtett bájait. Telet temetni érkeztünk a Székelyföldbe is benyúló marosszéki Mezőség még bejáratlan vidékeire. Van, ahol már csak egy romos kastély, egy elöregedő szórványgyülekezet, máshol viszont rügyező magyar közösség várja a Hazajárót.