Az Árpád-kori falu, Csicsókeresztúr egykor a csicsói vár tartozéka volt, előneve is innen származik. A Keresztúr utóneve pedig abból a középkori magyar szokásból eredt, mely szerint a keresztet, mint jelvényt megurazták, mintha személy lett volna. Dúlták a törökök, a labancok és a tatárok is, majd ahogy az lenni szokott, a megfogyatkozott magyar lakói helyére románok telepedtek. De annyi vész után is, a 13. századtól a mai napig megdönthetetlenül áll Szent Istvánnak szentelt plébániatemploma. Köszönhetően Torma Józsefnek, aki a 18. század elején a tatár fogságból való szabadulása után megújította a “pusztán maradt” egyházat és újjászervezte a szétszéledt közösséget.
Abból a Torma családból származott, akik a 16. századtól egészen az 1800-as évek végéig birtokolták Keresztúrt. Olyan kiválóságokat adtak a nemzetnek, mint Torma József történész, országgyűlési képviselő, illetve gyermekei, Torma Károly (1829-1897) régész, országgyűlési képviselő, és testvére, Torma Zsófia (1832-1889), az első magyar régésznő, aki feltárta az újkőkori tordosi kultúrát és régészeti leletei alapján felhívta a figyelmet a Kárpát-medence és Mezopotámia korai kultúrái közötti hasonlóságokra.
A Torma udvarház nemrég még romokban állt, de napjainkban megindult rendbehozatala. A katolikus templom kertjében is van Torma-emlék, de ha Torma Károly szobrát keressük, azt a főút és a Profesolirol utca találkozásánál találjuk.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Torma Károly szobra.
