Mardost magyarok és szászok lakták, egészen a 18. századig, amikor 1740 körül megjelentek a románok. A 20. századdal pedig megérkezett a kivándorlás, a deportálás és a szász elvándorlás. Az utolsó német 2002-ben hagyta el Mardost. Minden bizonnyal búcsúzóul visszanézett az egyhajós gótikus csarnoktemplomra, amelyet 1472-ben építették. Már az is jel lehetett, mikor 1880-ban leomlott a templom tornya. Az eredeti gótikus építményből a kórus maradt fenn, melynek boltívét növényi elemek és emberi alakok díszítik. A templomot várfal veszi körül, amelynek északkeleti és délnyugati oldalán egy-egy torony található. A templom orgonáját Samuel Joseph Maetz mester építette, de ezt 1993-ban Nagyváradra adták el.
A szomszédos Rovás evangélikus templomának orgonája nem vándorolt el Biharig, csak Szászsebesre (oltára pedig Medgyesre). A falu feletti domboldalon elhagyottan álló templom elődje még valamikor a 16. században épülhetett, mai alakját 1825-ben kapta. Ki tudja meddig áll még…
A mardosi templom még látogatható, a gondnok a bejárattól 100 méterre délre lakik.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a mardosi evangélikus templom alatti tér.
