Hogy miért Kemény Nagyszőlős? Íme: 1660-ban Barcsay Ákos az általános elégedetlenség miatt lemondott erdélyi fejedelmi címéről. A helyére megválasztott Kemény Jánost a török nem fogadta el, erre Kemény felmondta a törökkel kötött szövetséget, s I. Lipót császár védelmét kérte. Lipót és Kemény egyezményt kötött, amely szerint néhány erődítmény fejében segítség érkezik a törökellenes harchoz. Az udvar a neves katonának számító Raymondo Montecuccoli tábornokot küldte az erdélyi részek védelmére. Valójában a császári tiszt nem bocsátkozott katonai összeütközésbe, érdemlegesen annyiban segítette Keményt, hogy őrséget helyezett el Kolozsvárott. A Porta erre egy komoly sereget indított Erdély ellen, s a támadó török had fővezére, Kösze (“Kopasz”) Ali pasa, 1661. szeptember 14-én a Libáncs-mezőn, Marosvásárhely közelében Apafi Mihályt tette Erdély fejedelmének. A török ezzel le is tudta az ügyet, elcsendesedett a hadszíntér, ezért Montecuccoli is visszavonta csapatait. Ezzel a mozdulatával azonban magára hagyta Keményt, aki továbbra is fellépett Apafi ellenében: alighogy a tatár sereg kitette a lábát Erdélyből, csapataival támadást indított Apafi ellen. Csakhogy Apafi a török-tatár haderő mellett a hódoltsági török csapatok segítségére is bizton számíthatott. 1662. január 23-án, a keménynagyszőlősi csatában, Kücsük Mohamed jenői bég kisebb török serege meglepte Kemény János hadát, amelyet rövid harcban teljesen szétvert. A fejedelem maga is holtan maradt a csatatéren, azt azonban nem tudni bizonyosan, hogy a csatában fegyvertől veszett-e el, vagy a menekülés közben a lovak taposták el. Hogy hol volt pontosan a csata, azt nem tudni, de bizonyára valahol itt, ezen a Két Küküllő között domborodó tájon; a csatának volt egy jelképes emlékműve, de már nincs meg. A szájhagyomány úgy tartja, hogy Kemény Jánost a szomszédos Szásznádason temették el, de kriptája már nincs meg.
A csatához kötődő faluban, Keménynagyszőlősön is akad egy szép gótikus evangélikus erődtemplom, amely eredetileg a 15. században épült, Szent László tiszteletére. 1503 körül az első török betörések után erődítették, 1820-ban kissé átépítették. Nagyobbik harangja a 14. század végéről való. A templom kulcs a gondnoknál van, akit némi kérdezősködés után meg lehet találni. Az eredetileg 1754-ben épült kaszárnyaépületet 1902-ben, neogótikus–eklektikus stílusban, közösségi célokra újították fel, később iskola működött benne.
De kis is volt Kemény János, mielőtt erdélyi fejedelem lett? Kemény János öt fejedelmet szolgált, Bethlen Gábor udvarában került közel a politikához. Később nagykövetként szolgált Bécsben (ő kérte meg Brandenburgi Katalin kezét Bethlen részére), Lengyelországban és a Portán. I. Rákóczi György idején Fehér vármegye ispánja, kincstartó, majd az erdélyi hadak parancsnoka, az ország generálisa volt. Ugyanakkor részt vett a fejedelem hadjárataiban. Egyike a linzi béke kidolgozóinak. II. Rákóczi György alatt fejedelmi tanácsos, a kancellária vezetője. A kudarcba fulladt lengyel hadjárat során 1657-ben a krími tatárok fogságába került, ahonnan váltságdíj ellenében szabadult. Első felesége, Kállay Zsuzsanna meghalt, tőle két fiúgyermeke született, Ferenc és Simon. Később feleségül vette Lónyay Annát, akivel aranyosmeggyesi birtokára húzódott vissza.
A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, 1660. november 22-én kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére ellen, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbi Marosörményesnél – Kemény serege csatát nyert, Barcsay Gáspárt megölték. Kemény Jánost 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Kemény később elfogatta Barcsay Ákost, és emberei 1661. július elején Kozmatelkén meggyilkolták a volt fejedelmet. A törökök azonban már korábban, Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartott Barcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661 márciusában maga mondta azt, hogy „Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja”. A volt fejedelem egyik testvérét, Barcsay Andrást 1661. május 16-án Kemény János felakaszttatta, annak ellenére, hogy korábban Fogaras várát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadta Keménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor az erdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalása ellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságban maradnia. Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült.
Barcsay Ákos és András megölését a kortársak mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János elesett, így írtak haláláról: „Barcsay uram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta; visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát.”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az erődtemplom előtti tér.
