"Az örökös egyformaság nem a mi szerzetünk, nem a mi világunk. Mi keressük mindenütt a szépet, a hangulatost, a küzdelmest. Felkutatjuk az őstermészet legtitkosabb rejtekeit. Felkúszunk a hozzáférhetetlennek látszó sziklákra, s hol legszédítőbb a magasság, lelkünk a mindennapiasságtól szabadulva a legtisztultabb örömet élvezi. Ilyen érzéssel indultunk a Liptói-havasok vadregényes hegyvidékére."
Hányszor indult már ezzel a tiszta örömmel a Hazajáró is a Liptói-havasok vadregényes vidékére. Ismerjük már nyári, őszi és téli szeszélyeit, de az elballagó tavaszt még nem köszöntöttük rengetegében. Eljöttünk hát újra, hogy a Banyikovtól a Baranyec ormáig bejárjuk az ezeréves határunkat hordozó gerincét. Immár negyedszer és utoljára, Liptó változatos világa vár ránk: a régi magyar uradalmaktól a kristálytiszta patakokon és csillogó tengerszemeken át a csipkés gerinceket koronázó merész sziklacsúcsokig.