Muzsna olyan gazdag bortermelő mezőváros volt, hogy jelentősége a középkor végén a szomszédos Medgyesével vetekedett. 1396 és 1520 között például 21 muzsnai diák tanult a bécsi egyetemen. Barcsay Ákos 1658-ban részleges erdélyi országgyűlést tartott benne, melynek feladata az adók emeléséhez való hozzájárulás volt. 1662-ben előbb Kemény János seregei fosztották ki, majd tizenhárom hétig benne állomásozott I. Apafi Mihály kétezer török katonája. Később is sokat szenvedett a katonaságtól – 1696 és 98 között császári zsoldosokat kvártélyoztak be itt. A másfél évszázados nélkülözés után, 1720-tól gazdasága ismét fellendült, lakossága német anyanyelvű ausztriai telepesekkel, románokkal és cigányokkal gyarapodott. 1847 és 1849 között itt szolgált lelkészként Stephan Ludwig Roth. Ő alapította a helységben az első erdélyi szász óvodát 1848. április 9-én. Roth 1848 márciusában még elfogadta Erdély és Magyarország unióját, de aztán átállt a román nemzeti mozgalomhoz és az osztrák támogatástól várta a szászok sorsának jobbrafordulását. A székely felkelők már 1848 októberében felgyújtották Muzsnát, majd itt tartóztatták le Roth-ot a forradalmi magyar hatóságok 1849. április 10-én. A „szász lázadás” leverését követő tisztogatások keretében Kossuth Lajos utasítására a Csány erdélyi kormánybiztos által felállított rögtönítélő bíróság „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával halálra ítélte. Roth mellszobrát 1999-ben állították fel a parókia előtt.
1944-ben, a szovjet csapatok bevonulása után német zuhanóbombázók támadták. 1945. január 14-én 250 szász lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, akik nyolc fő kivételével 1951-re tértek haza. A szász lakosság túlnyomó többsége 1970–78 és 1986–92 között Németországba emigrált. Az új hazában 1983-ban tartották első falutalálkozójukat. A faluban főként a közösség marginális helyzetű, nagyrészt szász–cigány vegyes házasságban élő tagjai maradtak, akik az 1990-es években újraszervezték közösségi életüket. Korábbi híres, főként a neuburger szőlőfajtán alapuló bortermelése megsínylette a szászok kivándorlását, a kiskapusi koromgyár szennyezését és a szőlőbirtokok felaprózódását. A község élére 1996-ban magyar nemzetiségű polgármester került.
A késő gótikus teremtemplom 1485 és 1498 között épült. Különösen értékes az emeletes sekrestyébe vezető ajtó, pálcatagos díszítésű, gyámköves kerettel és baldachinnal, valamint a tizenkét méter magas, toronyszerű, csipkézett szentségház, a nagyszebeni Andreas Lapicida munkái. A templomot az 1640-es tűzvész után 1658-ra állították helyre. Oltárát 1834-ben Csűrös József készítette. Nyugaton sokszögű, keleten ovális védőfala és különböző védőművei 1500 után épültek. A védőfalba északkeleten részben beépítettek egy középkori temetőkápolnát. A nagy kaputorony 1589-re, a nyugati torony 1592-re készült el. Délen 1616 és 41 között egy zwingerrel (külső fallal) egészítették ki. A Neugasse 206. szám alatti lakóház 1724-ben épült. A parókia mai formáját az 1794-es újjáépítés alakította ki. A templom minden nap 11:00 és 17:00 óra között várja a látogatókat, 2026-ban a belépő 12 lej.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.
