A Nagy-Küküllő völgyében Székelyföldre igyekvő utazó általában átrohan Medgyesen. Az Aranyművesek tornya azonban olyan csábítóan hívogat a főút mentén, hogy minden utazóban megfogalmazódik a gondolat: „Nagyszebent és Segesvárt már megnéztük, egyszer csak meg kéne állni Medgyesen is”. És lám, aki az Aranyművesek tornyánál belép Medgyesre, az nem csalódik.
Maga az Aranymívesek tornya, a város egykori déli kaputornya, Forkesch-kaputorony néven is ismert, mai alakját 1635-ben kapta; háromemeletes, 1800 körül még toronyórája is volt, felső szintjén szuroköntő nyílások és lőrések nyílnak. Ez a torony is része a külső városfalnak, amelyet a török dúlás után az ide látogató Mátyás királyunk parancsára emeltek. Ez az 1490 és 1534 között épült fal 1736-ban 2400 méter hosszú és átlagosan nyolc méter magas volt, három nagy és négy kisebb kapuja mellett 19 torony és bástya védte. A falak legnagyobb része, 1485 méteres hosszúságban megmaradt. A Steingässerturm kaputoronyként szolgált Dicsőszentmárton felé, 1507 körül épült, eredetileg barbakán is védte. A kurucok 1705-ben megrongálták, de 1745-re barokk stílusban újjáépült. A tőle keletre húzódó, téglából készült falrész pártázata is megmaradt. A Messerschmiedturm (Késesek tornya) tulajdonképpen egy rondella, a 16. század közepén épült. A Wagnerturm (Kerékgyártók tornya) a 16. század közepe és a 17. század eleje között épült, a Kürschnerbastei (Szűcsök bástyája) 16. századi.
Ez tehát a külső városfal, és még nem is láttuk, mi van azon belül! Az óvárosba lépve időutazásban lehet része a turistának. Ahogy Kazinczy Ferenc itt jártakor fogalmazott: „szép csalódásom hamar eltűnt, midőn a kapun bemenve, ezt a minden szabad királyi városok miniatürjét végigpillantám”.
A Főtér felé sétálva rögtön feltűnnek az L alakú patríciusházak. amelyek a 16. században jelentek meg, elsősorban a Főtéren, a Steingassén és a Forkeschgassén állnak. A szőlőművelés egykori jelentőségére utal, hogy a házak alá tekintélyes pincéket építettek. A városképet a barokk épületek uralják, de vannak szecessziós és reneszánsz házak is. A Traube étteremben tartották a városi bálokat, 1849-ben itt szállt meg Petőfi Sándor. A Schuller-ház az egyik legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben. Johannes Schuller főbíró építtette egybe 1588 előtt, két korábbi, késő gótikus épületből. Később fogadónak használták, itt szálltak meg az erdélyi fejedelmek, szélkakasa 1675-ből való. A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum 1948-ig szász evangélikus gimnáziumként működött. Szecessziós épülete Friedrich Balthes tervei alapján 1910–11-ben, a korábbi Heydendorf- és Andrae-házak helyén épült. Az ún. Zur Spinnerin-ház 1909 után épült. Nevét a tetőpárkányán elhelyezett, fonó nőt ábrázoló szoborról kapta. A volt takarékpénztár (Spar- und Vorschussverein) szecessziós épülete 1910-ben épült, Friedrich Balthes tervei alapján. Érdekessége, hogy a főhomlokzaton a szélkakas helyett használt, kovácsoltvas tyúk. A volt kaszinó, a volt Városháza, a Schuster-ház és a Hann-ház is érdemesek a figyelemre.
A város jelképe, az evangélikus templom égbenyúló ferde tornya messziről kiszúrja a szemet. A templom a belsővárban van, amelyet kastélynak is neveznek, és amely tulajdonképpen a templom erődje. Az öt toronnyal védett falgyűrű a 15. század első felében már biztosan készen állt, várnagyát 1450-ben említették először. Az egykori Szent Margit plébániatemplom Erdély egyik legjelentősebb gótikus építménye. A templom csarnoktemplom jellegű, tehát a két mellékhajó a főhajóval azonos magasságú. A boltozatot a hajókban, a bordák találkozásánál Mátyás, a Báthori-család, Nagyszeben és Medgyes címere, a kórusban a zászlót tartó Bárány, Mária a kisdeddel és az evangélisták jelképei díszítik. 1500 körül készült a sekrestye csillagboltozata. A sekrestyében – II. Ulászló monogramja mellett – ószláv nyelvű feliratot tártak fel, amely mögött csehországi kapcsolatot sejtenek. Az 1420 körül festett freskók, egy a nemzetközi gótika hatása alatt dolgozó mester művei 100m² felületen maradtak meg. Szárnyas oltárának táblaképeit a bécsi Schottenstift iskolájához tartozó festő készítette az 1480-as években. A templomban rendszeresen tartanak orgonahangversenyeket. A templom tornya a város szimbóluma. 1550–51-ben magasították meg mai, 68,5 méteres méretére, és négy fiatornyot építettek hozzá annak jelzésére, hogy a város pallosjoggal bír. A toronyban, a város legmagasabb pontján kémlelte a láthatárt a város trombitása, innen kapta a Tramiterturm (Trombitástorony) nevet. A torony egyre vészjóslóbban dőlt észak felé, de 1927-ben betonozással sikerült ferdeségét a függőlegeshez képest 232 centiméterben rögzíteni. A nyugati oldalon álló Glockenturm (Harangok tornya) kaputorony hatszintes, felül faerkéllyel. Az északnyugati Schulturm (Iskolatorony) eredetileg négyemeletes volt. Az északi, hétszintes Seilerturm (Kötélgyártók tornya) a Speckturm (‘Szalonna-torony’) névre is hallgat. A toronyhoz kívülről támaszkodó, 15. századi alapokon 1713-ban épült egykori lelkészlakban született 1796-ban Stephan Ludwig Roth. A sisakszerkezet nélküli, bástyaszerű Mária-torony (Marienturm) felső részét 1500 után módosították. A déli oldalon álló, ötszintes Schneiderturm (Szabók tornya) kőből és téglából épült, felső szintjén szuroköntővel. 1583-ban részben beépítették a régi városházába.
Medgyes neve a magyar meggy szóból ered, mai írásmódja a 19. században alakult ki. Miután első lakói, a székelyek mai földjükre települtek, a tatárjárás után szászok érkeztek, s a 14. századtól már Medgyesszék székhelyeként emlegették. Mivel fontos utak kereszteződésébe települt, igen sűrű lett a történelme a Küküllő vidéki szászok központi városának.
1438-ban Mezid bég betörő török csapatai dúlták fel. Mátyás király 1477-ben 32 zsoldos tartására adott engedélyt a városnak, majd felépült a fent említett külső városfal. 1529-ben János király vezére, Kun Kocsárd ostromolta, végül 1530-ban hosszas ostrom után kapitulált. Ide menekült 1534-ben Lodovico Gritti erdélyi kormányzó, de Majláth István, Szapolyai János és a havasalföldi vajda Medgyes várát ostromló serege a falakon rést lőve betört, és Majláth parancsára lefejezték. 1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat. A város történetében meghatározó jelentőségű volt az 1552-es év. Ekkor I. Ferdinándtól szabad királyi városi kiváltságot kapott, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye lett. Lezárult tehát a környékbeli mezővárosokkal vívott gazdasági és presztízsharca, és egyértelműen a Küküllő vidéki, szászok lakta területek, egyben a Küküllő menti borvidék központjává vált. A 16–17. században számos erdélyi országgyűlést tartottak benne. Itt kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, itt választották fejedelemmé előbb Báthory Andrást, majd Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1603-ban Székely Mózes serege pusztította, 1611-ben Forgách Zsigmond vezetésével a császáriak foglalták el, akiket ugyanazon évben Báthory Gábor hadai űztek ki. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, 1706-ban már a vezérlő fejedelem tartott benne országgyűlést. A szászok 1848-ban is a magyarok ellen fordultak, még több önállóságot követelve maguknak. A szász lázadás vezetőjét, Stephan Ludwig Roth-ot a magyar haditörvényszék kivégeztette. 1849. január 18-án vonult be Bem főserege. A császáriak ellencsapása után Zsurmay Lipót őrnagy február 9-én visszafoglalta. Február 15-én itt csatlakozott Bemhez Gál Sándor székely hadereje. Március 2-án Czetz verte vissza Puchnernek a város felé törő seregét. Bem március 3-án, szuronycsatát követően hagyta el a várost.
Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy 1919-ben a medgyesi szász gyűlés már Szászföld Romániához csatolása mellett foglalt állást. Ha tudták volna, hogy 25 év sem telik el, és a teljes jogfosztottság, a deportálás és elűzetés vár rájuk… Elnézve, mivé lett hajdan virágzó közösségük, épített és szellemi örökségük, ma már talán máshogy gondolnák a szászok. Mert mi, magyarok még itt vagyunk. A megcsappant, de erős közösség egyik újkori bástyája az unitárius templom kertjében a Millennium Ház.
A medgyesi magyarság másik fontos bástyája a katolikus templom. A ferencesek a 15. században telepedtek meg a városban, Szent Erzsébetnek szentelt templomukhoz kolostor is tartozott. Tudták jól a barátok, hogy a jövőt a templom mellett az iskola jelenti: a Báthory István fejedelem nevét viselő megújult intézmény a környék magyar ifjúságának szellemét és jellemét pallérozza. A városban először 1803-ban említettek 14 református családot; 1829-ben jutottak saját imaházhoz a Badergassén. 1869-ben kapták meg a várostól az Új bástyát, amelynek helyén 1888-ban építették fel mai templomukat.
Medgyesen tehát mindhárom történelmi egyházunk képviselőit megtalálhatjuk, és szerencsére elmondható, hogy egy eléggé összeforrott és együttműködő közösségről beszélhetünk, annak ellenére, hogy a magyarság lélekszáma itt is rohamosan fogy. Jelenleg Medgyesen körülbelül 3500-4000 magyar él, ez 8-9 százalékát teszi ki a város lakosságának. A 90-es évek elején még majdnem tízezer magyar élt itt, „de ez bennünket azért nem keserít el, mert tovább folytatjuk életünket, megfogyatkozva, de azért zajlanak az események, és pont ezért dolgozunk, hogy különböző civil szervezeteink által magyar vonatkozású rendezvényeket, eseményeket szervezzünk és fenntartsuk a magyar életet Medgyesen.” A medgyesi magyarok honlapja friss hírekkel.
A Szent Margit evangélikus templom hétfő kivételével minden nap 11:00 és 17:00 óra között van nyitva, téli időszakban csak 11:00 és 15:00 óra között; a belépő 2026-ban 15 lej, 18 év alatt és nyugdíjasoknak 5 lej. A templom honlapja.
A Szent Erzsébet katolikus templom 9:00 és 17:00 óra között van nyitva, belépő nincs.
A református templomot az Egyesülés utcában találjuk, az unitáriust a Millennium Házzal pedig a Bratianu utcában.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Főtéren lévő szökőkútnál van.
