„Ebesfalva, más névén Erzsébetváros, 1738 óta az örmények második királyi városa. A Nagyküküllő völgyében esik, Segesvár és Medgyes között. I. Apafi korában még uradalmi középpont. Az Apafi család kihalta után végre Bethlen Gáborra jött, ki azt az örményeknek eladja, s úgy leve várossá. Apafi kastélyának szép romját bírja még.” (Kővári László: Erdély építészeti emlékei, 1866)
Hogy szép-e ma is a kastély romja, döntse el ki-ki maga. Mindenesetre, amikor Ali pasa török serege bekopogtatott Apafi Mihályért, hogy fejedelemmé válasszák, bizonyára szebben festett. Ahogy az örmény katolikusok régi emléke, az Árpád-házi Szent Erzsébet templom is már csak árnyéka önmagának.
De hogyan is lett Ebesfalvából Erzsébetváros, azaz Elisabetopole, Elisabethstadt, Eppeschdorf, majd Ibașfalău, ma pedig Dumbrăveni? Kezdjük az elején: a település első neve volt Ebesfalva, a névadás motívuma állítólag az volt, hogy a bethleni Bethlen család itt tartotta vadászkutyáit. Első lakói szászok voltak, de később magyarok és románok is beköltöztek. 1447-től az Apafi család uradalmi központja. 1552-ben Apafi Gergely megvásárolta a Bethlenek birtokrészeit is, majd várkastélyt épített a településen. A kastély körül új jobbágytelkek jöttek létre. 1584-ben az Apafi és a bethleni Bethlen család itt kötötte azt az egyezséget, melynek értelmében az egyik család kihalása esetén minden vagyona a másikra száll át. 1590-ben Apafi Miklós főispán Küküllő vármegye székhelyévé tette. 1605-ben a várat őrsége sikeresen megvédte a medgyesi németek támadásával szemben. Itt született 1632. november 3-án I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem. 1660-ban ide menekült Kemény János elől Bethlen János. 1661-et írtunk, amikor történt az a bizonyos kopogtatás Apafiért a szultán üzenetével, amely a marosvásárhelyi táborba hívta, ahol fejedelemmé választották. Itt halt meg 1688-ban Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony.
Az első örmények 1692-ben költöztek ide Gyergyóból, 1696-ban II. Apafi Mihály már privilégiumokkal látta el őket. Az Apafi család kihalta után 1713-ban, a korábbi megállapodás értelmében a helység uradalmával együtt a Bethlenek tulajdonába került. 1733-ban III. Károly király Elisabethopolis (Elisabethstadt) néven örmény várossá emelte, új nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta. A város megkapta a szabad kereskedés jogát a Birodalom egész területén. 1746-ban pallosjogot nyert és Szamosújvár kivételével az összes Erdély területén élő örményt a fennhatósága alá helyezték. Az örmények felső rétege szarvasmarhával, borral és gyapjúval kereskedett és évközben rendszerint az Erdély és Bécs közötti utakat járta. Az állandóan a városban élők többsége valamilyen mesterséget űzött, a legtöbben tímárok voltak. 1758–59-ben szisztematizálták a városképet, széles utcákat, rendezett utcafrontokat alakítottak ki. A magyarokat a Nagy-Küküllő felé eső külvárosba, a románokat a régi Ebesfalva helyére költöztették. A főtéren fölépítették az ún. áruházat, a tőzsérek árukészletének tárolására. 1786-ban szabad királyi városi címet kapott. Az örmények nyelvcseréje, ahogyan Szamosújvár esetében is történt, valószínűleg a 19. század közepére fejeződött be. 1843-ban a Raphael Gharamian madrászi milliomos által alapított örmény katolikus gimnázium már magyar tannyelvvel indult meg. Az örmény nyelv iskolai tantárgyként és a liturgia nyelveként élt tovább. 1848-ban az örmények a forradalom mellé álltak. Mivel kölcsönöket nyújtottak Bemnek, a császáriak kétszer is a szabad rablás engedélyezésével sújtották a várost. Az 1840-es években az egykori 50–60 kereskedőből már csak 5-6 maradt a városban. Jellemző, hogy területe sem növekedett, a mai belterület nem sokkal nagyobb a száz évvel ezelőttinél. Örmény lakossága több hullámban elhagyta, mára a városban alig laknak leszármazottjaik. Házaikat a 19. század közepétől részben szászok vásárolták meg, evangélikus egyháza 1862-ben alakult meg.
A főtéren álló, impozáns méreteivel magasan a város fölé emelkedő örmény katolikus nagytemplom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Benne copf stílusú talapzaton áll Péter és Pál apostolok szobra 1780-ból, Simon Hoffmayer alkotásai. A főtértől nem messze az Apafi-várkastély kissé romos épületét a két világháború között börtönné alakították át. 2010-ben a város örmény történetét bemutató kiállítást nyitottak benne. A főtértől a vasútállomás felé vezető úton emelkedik az 1896-ban felépített Igazságügyi Palota. Itt székelt egy időben Nagy- és Kis-Küküllő vármegye törvényszéke. Az épület udvarán volt a fegyház is. Ma a volt Igazságügyi Palotában kisegítő iskolát működtetnek. A volt mechitarista, ma római katolikus templom (1795), mögötte a zárda épülete (1753). 1773-ban az Erzsébet vendéglő épületében szállt meg II. József. Egyik részét ma a Târnava Hotel, a másikat a városi könyvtár foglalja el. A volt “alsó” örmény templom 1771-ben épült, 1927 óta az evangélikusoké. A református templom az Avram Iancu utcában, az unitárius templom a Dumbravii utcában van.
Trianon után a település előbb Ibașfalău néven futott hivatalosan, ma pedig Dumbrăveni a román neve. Nekünk magyaroknak és az örményeknek persze Erzsébetváros, vagy ha jobban tetszik: Ebesfalva.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szent Erzsébet templom előtti tér.
