„Útközben félretértünk a nevezetes “dagadó forrás” megtekintése végett. Szohodolon innen van egy rejtett kis völgy, hol egy sziklatövében van az a barlang, melyből minden fél órában előjön a forrás, azután ismét fél órára visszavonul, a meder száraz marad. Mi ezúttal különös kedvencei voltunk a sorsnak. Alig érkeztünk meg a sziklanyíláshoz, midőn rögtön hallhatók azt a rejtélyes korgást, böfögést, mely az emelkedő víz jöttét megelőzi, s nemsokára kibuggyant a sziklából a hullám, annyira megtöltve a sziklamedencét, hogy állóhelyeinket kénytelenek voltunk elhagyni. Mintegy öt percig folyvást dagadt a víz, azután el kezdett lohadni s másik öt perc múlva egészen szárazon állt a sziklameder. Huszonkét perc múlva ismétlődött e titokteljes tünemény, melyet másodszori megjelenésekor már annyira megszokott látványnak vettünk, hogy letelepedtünk melléje szalonnát pirítani; arra számítva, hogy majd, ha mezei ebédünket végeztük, akkor a harmadik töltésből jót iszunk rája. A hagyomány azonban azt tartja, hogy a rejtélyes forrás délben épen nem jön elő, s mi kénytelenek voltunk ezt saját tapasztalásunkkal megerősíteni; másfél óráig vártunk ott, de a patak semmi kérésre, könyörgésre nem jelent meg a kedvünkért azalatt. Mi oka van neki, igy tartani a déli pihenést, azt biz én éppen úgy meg nem tudom fejteni, mint azt, hogy miért jön elő máskor? Természettudósainknak ez ismét szép téma volna buvárlatokra, ha rá érnének a hazai nevezetességekkel foglalkozni. Az oláh nép nagy tiszteletben tartja a forrást, azt hiszi, hogy nagy betegségeket meggyógyít, ha valaki abban megfürdik, a körül lévő fákra és kövekre felaggatott rongyok tanúsítják, hogy e hit sokakat boldogított, kik azt gondolták, hogy ha ingjeiket itten hagyják, a betegség is itten marad velük. A sok szakadozott rongy egyébiránt nem igen szaporítja a táj költői kinézését.” (Jókai Mór: Erdélyi kirándulás lóháton, 1858)
Ma már nem kell 22, elég 7 percet várni az újabb és újabb vízfeltörésekre. A belső szifon működésén alapuló régóta foglalkoztatja a kutatókat. Czárán Gyula 1905-ben tett látogatásakor megállapította, hogy a víz csak időközönként tör fel, vagyis a forrás intermittáló. A tudósok mellett a nép körében is gyorsan terjedt a csodaforrás híre. Valóságos búcsújáróhellyé vált, mellé később fatemplom és kolostor is épült.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a forrás. Parkolni a kolostor bejáratánál található parkolóban lehet, de Kalugyerből gyalog is ide lehet sétálni a kék háromszög jelzésen. Nyitva: 0-24
