„A Kodru hegység déli oldaláról hosszan nyúló lejtők ereszkednek alá s ezeknek egyikén, a völgybe mélyen benyúló sziklás fokon áll a vár. Az 1850-es évek végén lejött ide Déznára Jókai, barátját Török Gábort, Arad megye egykori alispánját s országgyűlési követét meglátogatni. Az új szerpentin-út, mely e sziklák közt a várba felvezet, Jókai-út nevet visel a nagy költő tiszteletére, s itt-tartózkodásának emlékére. Néhány napot töltött itt csendes idilli magányban a költő; élénk képzelőtehetségét megkapták a letűnt századokról mesélő romok, s egy történeti elbeszélés tárgyává tette azokat, melynek a déznai vár képezi színhelyét. Természet és költő együtt dolgoztak itten, hogy egymás művét kiegészítsék s megörökítsék, s a várhegy szépsége még élénkebb zománcot kap a nagy költő nevének reá eső sugarától.” (Czárán Gyula: A déznai várhegy, 1906)
Czárán Gyula azt persze szerényen elhallgatja, hogy a várba vezető utakat ő maga építtette, saját költségén. Jókai Mór azután a Vasárnapi Újság hasábjain “More patrio” név alatt örökítette meg partiumi élményeit. Egyébként a vár 1317-től Zaránd vármegyei királyi vár és uradalmi központ volt, 1387 és 1552 között a Losonczy család birtoka. 1566-tól, Borosjenő eleste után végvár, majd 1574 és 1596 között török kézen volt. Az 1693-as császári ostrom során vált rommá. Az alatta fekvő település a 17–19. században mezőváros volt. Dézna 1732-ben Rajnald modenai herceg birtokába került, ekkor már folyt a környéken vasérckitermelés. 1802-től a Török, majd a Wenckheim családé lett. A hámorok mellé magyarokat és felvidéki szlovákokat telepítettek, de a faluból is sokan jártak fel dolgozni. 1848–49-ben ágyúgolyókat öntöttek itt. A Wenckheim-birtokon működött az akkori Magyarország egyik első modern halgazdasága, falu fölött, a patak mentén ma is vannak halastavak.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a déznai vár, ahova több útvonalon is feljuthatunk a vár alatti parkolóból. A sárga jelzés egy könnyed útvonalon kanyarog fel a várba (1,3 km), a piros háromszög „direktben támad” a várhegy gerincén (540 m), de ha van via ferrata felszerelésünk, akkor a vár alatti sziklafalon is felmászhatunk. Odafent már csak pár fal áll, de a kilátás elég jó, mind a Béli-hegység magasabb régiója felé, mind a Fehér-Körös völgyére és a mögötte emelkedő Zarándi-hegység vonulatára.
