„A turistának kellemes és jutalmazó kirándulásokat kínálnak a környező erdőségek és tisztások szebb pontjaira. Innen indul sűrű erdőben a Kéry-út, keresztül-kasul szelve a legszebb erdei utakkal, fel egészen a Tarnóczy-rétig.” (Ritt Gyula: Barangolások a trianoni gyűrűben, 1926)
Aki a Béli-hegység legmagasabb régióját, és ott a szépséges Bratcoaia-karszttavat szeretné felkeresni, annak pontosan 7,8 kilométert kell megtennie a sárga kereszt jelzésen (550 méter szintemelkedés, kényelmesen 3 óra út). A jelzés Menyháza központjából indul, és 5 kilométer után éri el a víznyelőkkel tarkított Tarnóczy-rétet. Egy másik útvonalon ide érkezik Menyházáról a kék jelzés is, ami innen a főgerincre megy tovább. A szemrevaló rétről már a Kodru töbrökkel szaggatott karsztfennsíkján emelkedünk tovább a Bratcoaia-rétig, amelyet egy gyönyörű karszttó ékesít. A tó helyén víznyelő volt, de az eltömődött, így keletkezett a karszttó. A Bratcoaia-tavat egy forrás is táplálja, majd a tóból a víz tovább folyik, kissé lejjebb egy szurdokban eltűnik, és a föld alatt Várasfenes felé veszi az irányt. A rét hajdanán igen értékes legelőterület volt, ráadásul három nagy birtok (nyugatról a váradi püspökség, északról a belényesi uradalom, délről a modenai herceg) metszéspontja, ezért mindig vita tárgya volt, kihez is tartozik. A fakitermelés miatt a 20. század elején Várasfenes felől keskeny nyomtávú vasút is épült, amely egészen a rétig tartott. Idővel a fakitermelő erdőgazdaság kiépítette az úthálózatot, és fokozatosan teherautók vették át a fa szállítását. Ez oda vezetett, hogy 1990-ben megszűnt a vasúti szállítás – a személyzet nagy részét nyugdíjaztatták, a mozdonyokat eladták. Sok helyen a mai napig látszik a vasút nyomvonala, de a sínek felszedésével a pálya a pusztulás áldozata lett. Bal kézre emelkedik tőlünk a Béli-hegység főgerince a Nagy-Arad-csúccsal (1098 m), amelyre a rétről a sárga kereszt, majd a piros jelzés vezet.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a karszttó partja.
