A bihari hegyek előtti utolsó nagyobb település, Borossebes a Fehér-Körös középső szakaszának egykori vásáros, kézműves, bányászati és bortermelő központja. A törökök Sebest is felégették, de miután Báthory Zsigmond visszafoglalta, a 16. századtól egészen 1876-ig jelentős mezőváros lett. A környező hegyekből kifejtett vasércet hámoraiban és kohóiban dolgozták föl. 1891-ben az egész uradalmat gróf Wenckheim Frigyes vette meg és a vasgyár bővítésével nagyszabású iparfejlesztésbe fogott. 1893-ban Ferenc József Borossebesen fogadta az ortodox és a görögkatolikus román küldöttséget, és itt mondta el híres beszédét, amelyben hangsúlyozta a nemzetiségek békés egymás mellett élésének fontosságát és az akkoriban lezajlott aradi és nagyváradi románellenes tüntetések kapcsán megkülönböztette a túlzó sovinizmust a valódi hazafiságtól. A budapesti képviselőházban október 5. és 10. között a Függetlenségi Párt és a Nemzeti Párt élesen támadta a királyi beszédet (a “borossebesi királyi válaszok” ügye).
Hogy mit értek a szép szavak, arra brutális választ adtak azok a román katonák, akik 1919 nagypéntekén 24 magyar hadifoglyot mészároltak le Sebesen. 1919. nagypéntekén, a borossebesiek visszaemlékezései szerint a sebesült, hadifogoly katonákat szekéren hozták Borossebes utcáin a lakosság szeme láttára, azok megütközve bámulták és kérdezősködtek: milyen katonák ezek mind fehérben? Nem lehetett tudni róluk, hogy kicsodák, mert csak fehér alsóruháikban voltak, egyesek, pedig meg voltak csonkítva. Keresztül vitték a településen, ki a kiskuti határba, ahol miután megásatták velük a sírgödröt, belelőtték őket s elföldelték. Az emlékezet szerint, egy másnap arra járó falubeli, ki szekérrel ment az erdőbe fáért, megközelítve a halmot, a helyszínen még észlelt földmozgást. A tömegsír Borossebes északi határában, a Kertes (Prunişor) falu felé vezető országút jobb oldalán, az ignafalvai (Igneşti) elágazás után egy kis, tölgyfákkal borított domb. A 24 katonát az első világháború befejezése után, a halmágycsúcsi csatában ejtették foglyul és itt végezték ki. A tömegsírt régebben keresztekkel jelölték, de azok rendszeresen eltűntek. Azóta a mindenkori román hatóság mindezidáig különféle ürügyekkel meggátolta a végtisztesség megadását, a tömegsírok, akár egy kis fakereszttel vagy egyéb módon történő megjelölését is. Ma egy panzió van a tömegsír felett.
A Königsegg–Waldstein kastély épületében (épült 1814-ben) ma a városi könyvtár működik. Sebest egykor népes katolikus és református magyar közösség lakta. Ám ez elszórványosodás végveszélybe sodorta honfitársainkat. A remény bástyája – iskola híján – már csak az 1813-ban épült református templom, amely a jelvényszerző mozgalom igazolópontja.
