Idén már 16. alkalommal szerveztük meg május 31. és június 2. között a Strázsa focikupa. A Kárpát-medence minden szegletéből érkező vendégek már péntek délután felértek az ezeréves határ közelében elhelyezkedő panzióba, ahol vacsora után, a 6 éve megszakítás nélkül visszajáró Romer akusztikus koncerten hangoltak a másnapi tornára. A koncert végén tortával köszöntöttük az idén 25 éves együttes két oszlopos tagját, de a gyereknapról sem feledkeztünk meg, őket a Kaposvárról érkezett focilabda tortával leptük meg.
Szombat délelőtt 5 csapat mérkőzött meg egymással a vulkáni műfüves pályán. A küzdelmes meccsek a nézőtéren is megteremtették a jó hangulatot. A résztvevő csapatok a következő helyezést érték el:
- I. hely Hazajáró-BGA közös csapata
- II. hely Barbárock Lupény
- III. hely Régi FFC Budapest
- IV. hely Déva -Kolozsvár közös csapata
- V. hely Kárpát-medencei Válogatott (kaposvári, debreceni, sepsiszentgyörgyi, beregszászi, hajdúhadházi, budapesti játékosok)
A díjátadás után Erdélyi Rudolf, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, ajándékokkal kedveskedett a résztvevő csapatoknak és a lupényi magyar tagozatos gyerekeknek, melyet ez úton is szeretnénk megköszönni. Ugyancsak köszönetet mondunk a lupényi származású Hunyad Megyei Sport és Ifjúsági Tanács igazgatójának, mely minden évben biztosítja a serlegeket, bizonyítva, hogy nehéz elszakadnia szülővárosától.
Míg a labda az egyik kapuból a másikba pattant, a somosi és vulkáni szakács barátaink két üstben rotyogtatták a gulyást 1460 m-en. Ennek elfogyasztása után a bevállalósabb vendégek meghódították a Mutu (1737m) és a Strázsa (1868m) csúcsokat. A nap fáradalmait semmibe véve, az este egy jó hangulatú bulival ért véget, ahol újabb baráti kapcsolatok alakultak ki.
Ez a rendezvény külön példa az összefogásra a megmaradás érdekében: a helyiek bevállalják a szervezéssel kapcsolatos önkéntes munkát, a vendégek pedig több száz kilométert utaznak, hogy megerősítsék bennünk a hitet, a reményt, az összetartozást.
Wass Albert idezétevel szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eljött és szebbé tette ezt a hétvégét:
„ A nemzet tetteiben él és tétlenségben pusztul. A nemzet tette, pedig: valamennyiünk cselekedeteinek együttes megnyilvánulása. Minden nemzet újjászületése azon múlik, hányan vagyunk hajlandók arra, hogy levetkőzzük a közönyt, mely a nemzethalál süllyesztő iszapja, és ne csak nyelvünkben, de tetteinkben is magyarrá váljunk.”
Orosz Erzsébet, Lupény



















