Takcsány

Véres harcok helyszíne volt az első világháborúban az ezeréves határunkon, a Ciróka-folyó völgyében fekvő Takcsány. Az északi hágókon 1914 őszétől betörő muszkákat honvédeink kemény ellenállása végül meghátrálásra késztették. 1915 tavaszára a Magyar Királyság felszabadult. A küzdelem súlyos váráldozattal járt: a harctéren több tízezer katona lelte halálát. Sírjaik ma is ott domborulnak a Keleti-Beszkidek katonatemetőiben.

Dujava-hegyi temető

Az erdős Kárpátokban, az Alacsony-Beszkidekben Sárosi határhegységnek is nevezik azt a területet, ahol 1914 őszétől 1915 májusáig véres harcok folytak. A magyar honvédeknek végül sikerült megvédeni a Magyar Királyságot, de közülük rengetegen estek el az itt folyó harcokban. Ők itt, a Dujava-hegyi temetőben leltek végső megnyugvásra.

Biharó, Alsópagony, Grab

Az első nagy háborúban véres harcok folytak a Felvidéken. Biharó temetőjében több tízezer osztrák és magyar katona alussza örök álmát.

Ahogy a csodás dombvidék vérrel szentelt földjén tovább megyünk, gondoljunk azokra, akik a négyéves véres küzdelemmé terebélyesedett Nagy Háborúban adták életüket ezekért a földekért. Máig nem hevertük ki a háború tragikus végkimenetelét, hazánk széthullását. De sorsunk nem a monarchia katonáin múlt, ők helytálltak és sok százezren adták életüket a hazáért. Hősiességükre emlékezünk a következő temetőben, Alsópagony mellett, ahol az osztrák-magyar seregek megsegítésére érkezett német csapatok hősi halottai nyugszanak.

A hős hazafiaknak rengeteg véráldozat árán sikerült az oroszokat kiverni ősi földünkről. Rájuk emlékezzünk, már a galíciai oldalon, Grab hősi temetőjében.