Mazarna-barlang

Mazarna-barlang

A víz és a mészkő kölcsönhatásából fakadó karsztosodási folyamatokról a Gáder-völgy környéken számos barlang tanúskodik. Az egyik legismertebb üreg, a hosszú sziklafalban szélesen tátongó Mazarná-barlang – ahogy neve is mutatja – tényleg csodálatos látványt nyújt. A 850 méter magasan fekvő Csodálatos-barlangot Gyöngyössy János alkalmi verselő is megörökítette egy 1824-ben írt regéjében. A történet szerint Árpád vezérünk megtelepedve a Kárpát-medencében, vadászni indult a turóci rengetegbe. Fáradtságtól s éhségtől kimerülve egy barlangba tért megpihenni, ahol egy elragadó szépségű leányalakkal találkozott. Mazarna tündér Árpádot a barlang mélyén elrejtett tündérpalotájába vezette, ahonnan aztán Árpád ráeszmélve kötelességére visszatért népéhez.
A barlang a Gáder-völgyből a kék jelzésen 1,4 km, ami 320 méteres szintemelkedéssel jár. A barlang felett több kilátópont is van, ahonnan elénk tárul a Turóci-medence. Innen tovább mehetünk a Tlstá csúcsa felé, ami innen még 2 km. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a barlang szája.

Gyöngyössy János: A fiatal Árpád a mazarnai barlangban (1824)

Én vezettem ki atyádat
Pannon kises földjére,
Duna, Tisza mellékére,
s a Kárpátok tövére;
Segedelmem erősíté
Vitéz karjaitokat,
hogy meghódoltatnátok itt
Ezen tartományokat.
Íme tehát ezen földet
örökül nektek adom,
S Mindenhatóságomnak Szent
Erejére fogadom,
Hogy ezt nem csak egy termékeny
Paradicsommá teszem
Számotokra, hanem soha
Tőletek el se veszem…

Menyháza – Czárán Gyula sírja

Menyháza – Czárán Gyula sírja

„Január 8-án déltájban szomorú menet indult a községi temetőbe. A rokonokon és a jóbarátokon kívül száz meg száz román ünneplő ruhában; messzi falvakból ide zarándokoltak ez egyszerű emberek, hogy lelkük őszinte háláját leróják a halott iránt. Nagyszívű embernek kellett annak lenni, akit ilyen menet kísér utolsó földi útjára, ahol úr és paraszt egyaránt könnyűit ontja az elhunytért. A menet a temetőbe ér. Mikor a koporsót a sziklás sírba bocsátják, hirtelenül beborul az ég Menyháza fölött. Mintha a kősziklák is sírnának, mintha az erdők fái is búcsút integetnének; mert leghűbb fiukat, legjobb ismerősüket: Seprősi Czárán Gyulát temetik. Ki volt ő, azt tudja minden magyar turista. A Bihar grófja – mondja a vidék népe, a turisták atyamestere – mondjuk mi, tisztelői.” (Papp Károly: Czárán Gyula, 1906)
Menyházán hunyt el 1906. január 9-én Czárán Gyula, a bihari turistaság apostola, az Erdélyi-szigethegység turizmusának úttörője. Az örmény származású Czárán család Gyergyóból költözött 1820-ban az Arad vármegyei Seprősre. Az 1847-ben született Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de 24 évesen – apja betegsége miatt – meg kellett szakítani tanulmányait, és birtok gazdálkodásának kellett szentelni idejét. Ez nem volt mindig ínyére és „ilyenkor a Moma Codrut bújta, annak szépséges vidékén érezte magát jól, valósággal megújhodott s megnyugodva tért mindenkoron haza” (Záray Jenő: A Természetjárás apostola). Apja halála után 2000 hold szántóföldet örökölt, amelyet bérbeadott és nagy lendülettel vágott a turistalátványosságok nem kis anyagi áldozatokat kívánó feltárásába. „Ebben az időben vásárolta meg gróf Wenckheim Frigyes a kies fekvésű Moneasa-Menyháza fürdőt egy millió forintért s az új gazda több befektetést eszközölt. Czárán Gyulának igen tetszett a telep s mikor a Paradeiszer villát az ő ízlése és beosztása szerint építették fel, azt 10 évre bérbevette és gazdagon berendezte, s nyaranta, – amikor ő távol volt – rokonainak és barátainak rendelkezésre bocsátotta. Czárán már akkor a Moma Codruban kutatásokat végzett. Feltárt néhány nagyobb üreget, míg a déznai csodás szépségű várromokhoz saját költségén utat építettet. Utasításai szerint készültek a sétautak, kikeresve végcélul a legszebb pontokat, kilátókat.”
Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de szívügyének mégis a kiterjedt birtokain található turistalátványosságok feltárását tartotta. Volt mit felfedeznie, hisz csak Menyháza szűk környezetében közel 30 barlang és 6 zsomboly található. A romos Tündérrózsás-villától 250 méterre nyílik a Medve-barlang (Grota Ursului). Sokáig csak egy rövid szakaszát ismerték, de 1984-ben egy magyar barlangász sikeresen feltárta kiterjedt járatait. Egy hosszúkás teremből a barlang kettéágazik. Bal oldalon negyven méter után újabb szifon következik, míg a jobb oldali járat kétszáz méter hosszú. A helyi tanács 1985-ben átvágta az első szifont a hosszúkás teremig, hogy lehetővé tegye a barlang turisztikai hasznosítását. A barlang hétvégén 11:00 és 16:00 óra közt van nyitva, de azért nem árt odatelefonálni, mert van, hogy elfelejtenek kinyitni. A másik híres barlang a katolikus templom feletti hegyoldalban található Denevér-barlang (Pestera Lilelcilor), ahova a kék jelzés vezet (400 m a főúttól). Menyházától 1,4 kilométer a kék jelzésen a 30 mély az Izoiu Mare-zsomboly.
Nem véletlen, hogy a Fürdővölgy bejáratánál emlékmű tiszteleg Czárán Gyula emléke előtt. „Mindjárt a fürdő völgy elején több méter magas, különös alakú sziklatömb vonja magára az arra haladó figyelmét. Nagy fáradsággal a Moma-Kodru bérceiből hozta le és állította fel itt az Aradi Turista Egyesület, a magyar turistaság atyamesterének, seprősi Czárán Gyula emlékének.” (Ritt Gyula: Barangolások a trianoni gyűrűben, 1926)

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja ennek ellenére azért mégiscsak Czárán Gyula sírja a római katolikus temetőben.

Jókai-víznyelőbarlang

Jókai-víznyelőbarlang

„Útközbe esett a szohodoli barlang is. Egy erős hegyi patak a mészsziklák közt megrekedve, ezelőtt mintegy harminc évvel még csak egyes hasadásokon szűrődött át a sziklák alá; az évenkint megújuló záporok azonban mindig nagyobbra segítették törni a rést; most már egy tág kapu áll a rohanó patak előtt, melybe az nagy harsogva omlik alá, hogy a hegy túlsó oldalán ismét új név alatt előjöjjön.” (Jókai Mór: Erdélyi kirándulás lóháton, 1858)
A látványos víznyelőbarlang Vaskohszohodol határában nyeli el a falut átszelő Pampar-patak vízét. A víz egy 42 méteres vízeséssel zubog le a föld alá, hogy két kilométert búvópatakként tegyen meg a föld alatt, majd a hegy keleti oldalán, mint a Bój-patak forrása kerüljön ismét a felszínre. Az évtizedek alatt rengeteg szemét került a barlangba, amit 2008-ban barlangászok tisztítottak meg: az akció végén két kamiont töltöttek meg főként műanyag palackokkal és rongyokkal. A víznyelő barlangot a románok Kimpanyászka-barlangként ismerik, nevezik Szohodoli-üregnek is, de magyar neve is van: Jókai Mór látogatása óta népszerű írónk nevét is viseli.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a barlang bejárata, amely kb. 100 méterre van az úttól.

Jankovac-völgy

Jankovac-völgy

A Papuk leglátogatottabb turisztikai attrakciója kétség kívül a Jankovac-tó és környéke. A XVIII. századig német üveggyártók működtettek itt üveghutát, de a fa elfogyása után Jankovics József helyi földbirtokos az üveghuta helyén vadászkastélyt építtetett, majd pisztrángtenyésztés céljából két tavat ásatott ki. A vizet a sziklafalon keresztül vezettette el a Kovács-patakba, ezzel létrehozva a 36 méteres Skakavac-, avagy Szöcske-vízesést. A Papuk Természetvédelmi Park jól kiépített turistaközpontjában egy méretes turistaház is a vándorok rendelkezésére áll. Ez volt egykor Jankovics József vadászháza. Innen indul a „grófi túraösvény”, ami rögtön a festővászonra való pisztrángos tavak partjára vezet. Felette a hegyoldalból a Jankovac-patak bugyog elő, hogy csermelyként induljon hosszú útjára. Nem véletlen, hogy ez az idilli környezet megihlette a völgy névadóját, Jankovics József grófot, aki ezen a vad vidéken talált otthonra, s ez a zug lett végső nyughelye is. Sírja a hegyoldalban lévő barlangban látható.
Egy másik, legendás barlang is nyílik a hegyoldalban: „A monda is körülfonta ágasbogas szálaival Jankovac nevét, de nem rózsás mesebeli fényt szőtt köré, hanem a török korszak hadi emlékeiből növekedve, Bojanió Makszimnak, a merész hajdúnak hősi tetteit vonta be dicsérettel. 12 évig élt egy barlangban Jankovac közelében a nélkül, hogy kézre került volna, mert a nép segítette a hajdúkat, mint a szabadság előharcosait. De végre ütött az ő órája is, mikor üldözőivel dacolva, be merészkedett lépni a közel faluba, a hol meglepték és agyonlőtték.” (Hodinka Antal: Pozsega és vidéke, 1901)
A Gróf-ösvény innen az “üvegesek temetőjéhez” vezet, itt temetkeztek a Jankovac-völgy első lakói, a 18. században ideköltöző német üveggyártó mesterek. A temetőtől a völgy legszebb látnivalójához, a Skakavac-vízeséshez vezet az ösvény, majd onnan vissza a rajthelyhez.
A Jankovac-völgyben a sorompónál belépőt kell fizetni, készpénz legyen nálunk. A belépő hétköznap 1 euro/fő, hétvégén és ünnepnap 2 euro/fő, 7 éven aluliaknak ingyenes.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Jankovics József végső nyughelyéül szolgáló barlang.

Magasság: 561 m
Nyitva: bár a barlang ráccsal van lezárva, de a Gróf-túraösvény 0-24-ben látogatható
Megközelítés: a Grófi túraösvényen (680 m; 20 perc; 83 m szintemelkedés). Amennyiben körbemennénk a Grófi túraösvényen, az 2 km és kb. 1 órás út 175 méter szintemelkedéssel.