"Az alföldi rónaság délkeleti szegletén hirtelen emelkedik ki az a hegyvidék, mely az ország szívéből érkező utazónak figyelmét már messziről magára vonja. Nem csak ama sajátságával, hogy elég meredek oldalaival közvetlenül a síkságból merül fel, de még inkább avval a barátságos képpel, melyet a feléje közelgő felé tár, e hegyvidék egyik legszebb pontját adja annak a hegykoszorúnak, mely a Nagy Magyar síkságot körülveszi. Ez a Bihar hegységnek ahhoz a kiágazásához tartozik, mely legtovább nyúlik ki az Alföldre és mely helyi névül a Hegyes-Drocsa nevet viseli."
Így jellemezte a hegység első feltérképezője és leírója, Lóczy Lajos geológus az Árpád-korban még Makra-hegységnek nevezett Zarándi-hegység vonulatát. A Fehér-Körös és a Maros ölelte középhegység valódi átmenetet, kaput képez az Aradi-sík és Erdély, az Alföld és az Erdélyi-szigethegység között. Elsőként nyugati részét, az Aradi-hegyaljából kinövő Hegyes tömbjét szeljük át, mielőtt a Maros völgyének történelmi helyszíneit meglátogatnánk.