"Tavaszi bűbájról, erdők zöldjéről zengő dalként csendül Zagorje neve minden horvát ember fülébe. Horvátország nyugati szélén, ahol világosan föltetszik az alpesi világba való átmenet, a Krapina folyónak vidéke zárt, külön területet alkot. Zagorje annyi, mint „hegység mögötti vidék." E név abból a benső kapcsolatból ered, amely Zágráb és hátvidéke között mindenha fönnállott. A zagorjeiek közmondásos vendégszeretete az utasnak mindenütt barátságos, szíves látást biztosít."
Úgy tartják a horvátok, hogy ma már nem a török és más ellenség elől menekül az ember Zagorjéba, hanem a rohanó világ, a hétköznapi gondok miatt húzódik vissza a városból a háborítatlan dombok közé, ahol jóízű borok, termálvizek, hegytetőkre szúrt kápolnák, történelmi várak és kastélyok várják. Persze a Hazajáró ennél többre vágyik: a régi és megújult romok között felkutatni a magyar idők emlékeit és megmászni a vidék legmagasabb ormait.