Kevés elárvultabb, meggyötörtebb szeglete van történelmi hazánknak, mint a nagy Alföldünk északkeleti kiszögellése, a három felé szabdalt Ungvidék. Pedig – ilyen a sors fintora – ez Árpád magyar népének egyik legősibb szállásterülete. Hol vannak már azok a századok, amikor a Vihorlát és a Kéklő déli síkján, a Laborc, az Ung és a Latorca kénye-kedve szerint kalandozhatott. Az egykor mocsaras, vízjárta vidéket lecsapolták. A sajátos népi kultúra, az ártéri gazdálkodás, az állattenyésztés és a földművelés is kikopott a Zemplén és Beregvidék közötti tájból. Ungvidék a 20. századi magyar sors jelképe: előbb Trianonban elcsatolták, majd 1945-ben kettévágták. A színmagyar vidék etnikai képét átrajzolták. De az itt élő honfitársaink nap, mint nap igazolják: mégis van miért itthon maradni ősapáink földjén.