"Mesze-messze az ország szívétől fekszik Tündérország, a századok óta elvarázsolt boldog tartomány. A természet pazar kézzel szórta rá dús kincseit. Őserdeiben sejtelmesen zúgnak a százados fenyők. Lábainknál kis vidám patak suhan tova csapongva. Magas, szédítő bércek merészen emelik fejüket a felhők közé. Gyökerüknél bájos völgyek húzódnak, melyekben végtelen pázsitszőnyegek terülnek el. Ezervirágú rétjein a juhok, a marhák dús kolompja szól."
Vannak vidékek, ahol a lélek akkor is jobb kedvre derül, ha a világ szétesni látszik körös-körül. Ilyen léleksimogató vidék számunkra Székelyföld is. Benne a székely anyaszék, Udvarhelyszék, a Küküllő forrásvidéke, amit már keresztül-kasul bebarangoltunk. De még mindig maradtak gyöngyszemek az Udvarhelyi-dombság vidékén, amelyeket most összefűzünk, a Firtostól a Hargita-fennsíkon át egészen a Hargitáig, hogy a „keserű a szánkban édessé ízesüljön”.