Erdély és a Részek. Nem vélet­le­nül emle­get­ték min­dig is együtt a kin­cses Erdélyt a Par­ti­um­mal. Ha a cif­ra Szi­lágy­ság­ba jövünk, min­den por­ci­ká­já­ban érez­zük a „seho­va sem tar­to­zó, de még­is min­den­ho­va szer­ve­sen illesz­ke­dő mivol­tát”, a Meszes‑, a Réz- és a Bükk-hegy­ség domb­vi­dék­ké sze­lí­dü­lő öle­lé­sé­ben. Kele­ti és déli vége­it már bejár­tuk. Ide­je, hogy szí­vé­ben, a Szi­lágy­sá­gi-domb­ság haj­la­ta­i­ban is kör­be­néz­zünk. A Krasz­na és Zilah men­tén Árpád-kori magyar fal­vak, a hadak útjá­ba esvén, elszór­vá­nyo­sod­va ugyan, de tes­tes­től-lel­kes­től őrzik hagyo­má­nya­i­kat, keresz­tény gyö­ke­re­i­ket. Jobb hely­re nem is jöhet­tünk vol­na, hogy együtt vár­juk a sötét­ség felett dia­dalt ara­tó fény, a Meg­vál­tó szü­le­té­sét.