„Szilágymegye a Szamos és Sebes-Körös folyók közén fekszik. Maga a természet nyitott itt utat az erdélyi hegyvidékről a nagy Alföldre a népvándorlásnak, amely keletről nyugatra századokon át hömpölygött e földön, és amelynek terjeszkedése előtt nem volt elég erős korlát az a több helyütt meg-megszakadó hegység, amely határt vont Erdély és az Alföld között. A megye éjszakkeleti részén a kristályos őspalákból álló Bükk-hegység emelkedik, természetes határt alkotva Szatmár és Szilágy megye között.”
Itt domborodik előttünk Partium és Erdély kapuja, a Szilágyság, amely már a középkorban benépesült magyarokkal, akiket megrostáltak a keletről és nyugatról hömpölygő hadak, miközben kiváló szellemi nagyságokat adtak a hazának. S hogy mennyire egységes haza a Kárpát-medence? Annyira, hogy nem csak a Mátra szomszédságában, de az elszakított Szatmár és Szilágyság határán is emelkedik egy Bükk nevű hegység, amely már tekintélyes hupának számít a hepe-hupás vén Szilágyság viszonylatában. Vajon élnek-e még magyar közösségek az Árpád-kori emlékek között, a Bükk dombhajlatain és a Szamosba folyó Szilágy-patak mentén?