"A honismeret a szülőföldről szóló példázat. A szülőföldről szerezhető tudás, s e tudást működtető magatartás, viselkedés e „tantárgy” tárgya, ami éltető erőként működhet a zsenge gyermekkortól az élet utolsó percéig. Ma, ebben az újat, a szenzációt kapkodva habzsoló korban már nem elég, ha a honismeret a szülőföld szeretetéből fakadó leírásokban hívja fel a figyelmet a hely aktív vagy aktivizálható értékeire, mára a honismeret tetté, cselekedetté válva próbálhat hatékonyan szolgálni."
Ez a gondolat, amelynek jegyében a Hazajáró hét esztendővel ezelőtt fogta magát és a szülőföld szeretetéből fakadó régi leírások alapján cselekedni kezdett: bakancsot húzva nekiindult, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medencét. Egy újabb évad végére értünk. Ismét megállunk egy szusszanásra, s számot vetünk, hányadán is áll a kárpáti turizmus a 21. század hajnalán. Hogyan is működik a gyakorlatban a honismeret. Mi vár a történelmi hazánk ösvényeit járó turistára, amikor útnak indul, hogy hazatérjen, s önmaga testi, lelki és szellemi felüdülésén túl a turizmus eszközeivel hozzájáruljon a külhoni magyarság megmaradásához is. Mert a hazajáró turista már csak ilyen: miközben felkeresi, megismeri, megszereti a táj értékeit, azok megóvásán és átörökítésén, gyarapításán is munkálkodik. Nem csak kívülálló szemlélődő, de tevékeny alkotó eleme is a tájnak és, ha úgy hozza a sors, alakítója is a nemzet életének.