5 éve már, hogy bakancsot húztunk, és nekiindultunk. Fél évtizede járjuk a kárpáti hegyeket, völgyeket, kutatjuk a magyar emlékeket és látogatjuk a magyar közösségeket. Alaposan kiveséztük a múltat, s láttuk, tapasztaltuk, hogy szétszakítottságunkban mivé lett régi nagy hírünk, dicsőségünk. 5 év, s több mint 2000 legyalogolt kilométer talán elég ahhoz, hogy a múlt megismerése után óvatosan számot vessünk, hol tartunk, és halkan feltegyük a kérdést: mi lehet a magyarság jövője a Kárpát-medencében? Ami biztos, Istennek terve van velünk itt, ha már kimérte nekünk ezt a földet. Mi pedig belaktuk és élettel töltöttük meg. És bár annyiszor átgázolt rajtunk a történelem, őseink megmutatták, hogy kell kitartani, újrakezdeni, s ha kell a nulláról újraépíteni templomot, iskolát, házat és hazát. A múlt öröksége, elődeink áldozata és a jövő felelőssége kötelez: a mai nemzedéknek is hűségesen ki kell tartania. És milyen jó látni, hogy egyre többen vannak, akik – ellenállva a hamis illúziókba ringató korszellemnek – felvállalják a küzdelmet és tovább éltetik nemzetünket szerte történelmi hazánkban. Nekik köszönhető, hogy van hova hazajárni. Mert mindenhol jó, de legjobb otthon. Itthon.