Addig barangoltuk a hegyeket-völgyeket, mígnem szinte észre se vettük, de elérkeztünk a Kárpát-medence századik szegletébe. Száz epizód. Mi ez az örök és végtelen hazához képest? Nem sok. De a Hazajáró vándornak épp elég, hogy újra megpihenjen és számot vessen, hol is tart az úton. A göröngyösön, mely leírhatatlan tájakon vezet, összeköti az eget a földdel, országépítő őseinket az utódokkal, akik ma is őrzik a hitet és a reményt, hogy lesz még magyar tavasz idebent, a Kárpátok-ölében. Mert a történelem hiába ácsolt már annyi fejfát a magyarnak, valahogy nem tudunk kihalni innen. Széttépve és összetörten, és mégis élünk. Mert voltak, vannak és lesznek, akik – hordozzák bármely leszakított testrész fájdalmát – helytől és időtől, kortól és körülménytől függetlenül: tettre váltják a gondolatot, hogy a múlt kínjaiból és a jelen küzdelmeiből cselekvő hittel jövőt teremtsenek.