„Magyarnak lenni nagy szent akarat, mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva, Viselni sorsunk, ahogy meg van írva; Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva hősök honszerelmét. Féltőn borulni minden magyar rögre S hozzátapadni örökkön örökre...”
Éppen 50 otthoni hegyről üzentünk már haza. És épp most, az év végén üli félszáz epizódos jubileumát a Hazajáró. Jó alkalom ez a megpihenésre, egy újabb számvetésre, visszatekintésre. A földrajzi és időutazáson túl ezúttal egy lelki barangolásra indulunk, visszahallgatni, mit üzennek „erdők, hegyek, tanok és emberek.” Azok a derék magyar emberek, akik átörökítve az ősök hagyományát lélekszakító korunkban is nemzeti szellemmel töltik be a Kárpát-koszorú vadregényes kultúrtáját.