Erdő­vi­dék nyu­ga­ti pere­mén, már alig Szé­kely­föl­dön, de még épp­hogy nem Király­föl­dön van egy eldu­gott, s átme­ne­ti­sé­gé­ből faka­dó­an sajá­tos öntu­dat­tal bíró varázs­la­tos világ, amit már ala­po­san kör­be­jár­tunk, de még nem mélyed­tünk el ren­ge­te­gé­ben. A sze­líd kül­le­mű, de legen­dás vado­nok­kal dús Per­sá­nyi-hegy­ség észa­ki részét, a Rikát és déli végét, a Kot­la tömb­jét már bejár­tuk. Most jöj­jön a köz­pon­ti része, amely­nek a Bogá­ti-erdőt átsze­lő szű­kü­le­te­in, a merész kanya­ru­la­to­kat leíró Olt folyó­val együtt mi is átke­lünk. Két karak­te­res kúp­ja, az Ürmö­si- és a Ráko­si-Tepe közöt­ti kalan­dos utun­kat bazalt­osz­lo­pok és mész­kő­szir­tek, szur­do­kok és tavak, várak, kas­té­lyok és erőd­temp­lo­mok kísé­rik, miköz­ben virág­zó és szór­vá­nyo­so­dó magyar közös­sé­gek­kel is talál­ko­zunk.