„A rákosi Tepej körülbelől 3000 láb magas gúla idomú mészkő-csúcs, mely minden más hegyet uralogva kopár meredeken emelkedik. Képzeletben ugyan könnyen tetejére juttathatom kedves olvasómat; nekem azonban nem volt könnyű a feljutás, mert ezen önálló hegycsúcs minden oldalról oly függélyes meredek, hogy csupán északnyugati szögletén, ott is veszélyes sziklarepedések között hatolhattunk fel csaknem csúcsban végződő tetejére.”
Erdővidék nyugati peremén, már alig Székelyföldön, de még épphogy nem Királyföldön van egy eldugott, s átmenetiségéből fakadóan sajátos öntudattal bíró varázslatos világ, amit már alaposan körbejártunk, de még nem mélyedtünk el rengetegében. A szelíd küllemű, de legendás vadonokkal dús Persányi-hegység északi részét, a Rikát és déli végét, a Kotla tömbjét már bejártuk. Most jöjjön a központi része, amelynek a Bogáti-erdőt átszelő szűkületein, a merész kanyarulatokat leíró Olt folyóval együtt mi is átkelünk. Két karakteres kúpja, az Ürmösi- és a Rákosi-Tepe közötti kalandos utunkat bazaltoszlopok és mészkőszirtek, szurdokok és tavak, várak, kastélyok és erődtemplomok kísérik, miközben virágzó és szórványosodó magyar közösségekkel is találkozunk.