"Mint valami teknősbéka gömbölyű teknője, emelkedik ki a széles és vízerektől össze-visszaszeldelt Száva-síkságból a monoszlai hegység. Horvátország egyetlen vidékével sem bánt el irodalom olyan mostohán, mint ezzel a természeti szépségekben oly gazdag, és jóravaló népének eredetiségével oly vonzó területtel."
Valljuk be, az egykor volt Magyar Királyság délnyugati részének Belovár-Kőrös vármegyéje, Nyugat-Szlavónia ma sem a turisták fő célpontja. Pedig a Dráva és a Száva közötti termékeny földek, bortermő dombok, vadban gazdag erdőségek és halakban bővelkedő folyók vidéke több figyelmet érdemelne. A Kőrös vára körül kialakult vármegye a török időkben elnéptelenedett, majd csak a 18. századtól települt újra a Varasdi Határőrvidék megszervezésével. Zrínyi Péter és Knézics Károly szülőföldjén a 20. századi sorscsapások után és magyar iskola híján is találunk még magyar szórványközösségeket.