Nyugat-Szerémség — A Duna menti löszháton
Hazajáró műsorok

Nyugat-Szerémség — A Duna menti löszháton

370. rész
„Szerém megye tulajdonképpen Szlavóniával van egybe kebelezve, de azért mégis egy kis külön tartománynak tekintik és a címe: hercegség! Igen termékeny szép vidék, valóságos paradicsom. Mindenütt változatos, és így kellemesebb, mint majdnem a legtöbb magyarországi vidék.”
Johann Centurius Hoffmannsegg magyarországi útinaplója (1800)

A római idők­ben Szir­mi­um néven Pan­no­nia része, a Magyar Király­ság évez­re­de alatt Sze­rém vár­me­gye volt. Aztán a török kor­ban a sző­lő­ter­mő Sze­ré­m­or­szág nagy része elnép­te­le­ne­dett, a magyar­ság helyé­re főleg szer­bek, hor­vá­tok és néme­tek tele­pül­tek. Aztán las­san a magya­rok is vissza­tér­tek, de a 20. szá­zad hábo­rúi újabb hatal­mas érvá­gást jelen­tet­tek a vidék­nek. Sze­rém­sé­get ma álta­lá­ban Szer­bi­á­hoz sorol­ják, pedig ez a tör­té­nel­mi táj­egy­ség nyu­gat felé már a szla­vón sík­ság­hoz kap­cso­ló­dik. Nyu­gat-Sze­rém­ség­be magyar közös­sé­gei és tör­té­nel­mi emlé­kei hív­ják a Haza­já­rót, s Kapiszt­rán Szent János szel­le­me, aki ma is utat mutat az itt élők­nek.