Az átkos sötét évti­ze­de­i­ben, ha meg­hal­lot­tuk: Moszk­va, görcs­be rán­dult a gyom­runk. A vörös biro­da­lom, a kom­mu­nis­ta ter­ror, az ate­is­ta dik­ta­tú­ra falansz­te­re, elnyo­má­sunk irá­nyí­tó köz­pont­ja – így élt ben­nünk Szov­jet­unió fővá­ro­sa. Bele se gon­dol­tunk, hogy a rend­szert ugyan­úgy meg­szen­ved­te az orosz nép, mint mi, magya­rok. Ide­je vissza­em­lé­kez­ni a bol­se­viz­mus előt­ti szá­za­dok­ra, a cári hagya­ték­ra és meg­is­mer­ni a mai Orosz­or­szá­got és fővá­ro­sát, ami igyek­szik levet­kőz­ni a szür­ke sztá­li­ni örök­sé­get és újra szí­nes arcát mutat­ni, mint a világ­po­li­ti­ka és az egye­te­mes kul­tú­ra meg­ha­tá­ro­zó ténye­ző­je. A Haza­já­ró rend­ha­gyó moszk­vai láto­ga­tá­sa során a magyar emlé­kek fel­ku­ta­tá­sán túl annak jár most utá­na, hogy milyen sze­re­pe lehet a magyar­ság­nak a meg­úju­ló Orosz­or­szág fővá­ro­sá­ban.