„Szemlélte századokkal ezelőtt, és szemléli most is a folyó egy népcsoport, egy térség múltjának eltűnését és a jelen felelősségét, mely tehetetlenül áll a romlás előtt. Mi más is őrizné a sok évszázadra visszatekintő múltat, mint a folyó, mely hallgatag, de mindent tud a viharos századokról.”
Nincs bizony földi álom, mi felérne történelmi hazánknak ezzel a varázslatos vidékével, amelyen színes néprajzi tájegységeket egymáshoz fűzve folyik át a Maros. Székelyföldet elhagyva, a Nyárádot felvéve, az Aranyosra várva, a Mezőség, Küküllővidék és Aranyosszék átmeneti vidékén kanyarog keresztül, hol komótosan, hol fürgébben, suvadásos dombokkal szegélyezett lapályán. A Marosmezőn, ahol régi kastélyok, egyházak és apró községek színfalai között, élni akaró magyar közösségek próbálják tovább zengetni Erdély égig zúgó dallamát.