„Álomszerű csend. Az ég mosolyog a Ptácsnik vén feje fölött. Különös, ha a szememet behunyom, még jobban látok mindent. Az egész isteni kép le van rajzolva az agyamban. Ott folytatódik a fény akkor is, ha lemegy a nap.”
Újra eljöttünk a Felvidék szívébe, a Kárpátok külső vulkáni ívének részét képező Madaras-hegységbe. Az első látásra egyszínűnek tűnő hegyrengeteg számos eldugott kincset rejteget. Több helyen is felbukkanó andezitsziklái, mint a vulkáni múlt megkövült tanúi magasodnak a zöldellő erdők fölé. Miközben kőtornyait felfedezzük, a hegység Nyitrára hajló oldalain számba vesszük az elmúlt magyar világ kastélyait és egyházi emlékeit is.