Küküllőszög — A Marostól Küküllővárig
Hazajáró műsorok

Küküllőszög — A Marostól Küküllővárig

347. rész
„Semmi ember az, aki megtagadja tulajdon gyermekét. Így van ez a nagy családban, a nemzet életében is. A nyelv, az ének, a gondolkodásmód a nemzet anyajegyei, melyek nélkül egymást sem ismerhetjük fel igazán, mások sem tisztelnek.”
Beke György (1993)

A szé­kely Gör­gé­nyi-hava­sok­ból indul, majd élet­út­ja javát meg­jár­va, lecsen­de­sül­ve höm­pö­lyög végig az Erdé­lyi-meden­ce domb­jai között. Aztán a Kis-Kükül­lő össze­fo­lyik a Nagy-Kükül­lő­vel, hogy egye­sült erő­vel érkez­ze­nek meg a Maros­ba. Itt dom­bo­ro­dik Erdély alig ismert kis­tá­ja: Kükül­lő­szög. Kükül­lő egyi­ke volt a Szent Ist­ván ala­pí­tot­ta erdé­lyi vár­me­gyék­nek. Magyar­sá­gát ala­po­san meg­ti­ze­del­ték a tatár-török dúlá­sok, és az 1848-as román véreng­zé­sek. Még­is, a román sze­pa­ra­tiz­mus böl­cső­je körül van­nak még apró, de szí­vós magyar közös­sé­gek, akik élte­tik a hagyo­mányt, s ellen­áll­nak az elván­dor­lás és a beol­va­dás kísér­té­se­i­nek.