„Székelyföld kietlen gyepűiben napjainkban is gyújtogatnak lármafákat. Tüzek lobbannak fel: székely gyökereinkért, magyar anyanyelvünkért, szülőföldünk védelméért. Tudom, maroknyian vagyunk, mégis lobogtassuk e tüzeket! Farkas jár a kertek alatt…”
A maroknyi székelység sorsát mindhalálig szívén viselő barátunk, a Nyárád mente hűséges írója, Csíki Sándor már az örökkévalóságból figyeli szeretett pátriája, a Nyárád-mente kietlen gyepűin pislákoló lármafákat. Már csak az ő emléke miatt is visszatértünk Marosszék szívébe, hogy rakjunk a tűzre mi is egy adaggal: hadd lobogjon az égig – gyökereinkért, magyar anyanyelvünkért, a szülőföld védelméért. A Felső- és az Alsó-Nyárád mentére már rácsodálkoztunk. Most a Közép-Nyárád mentén kötjük össze a láncot, a székely lármafák felfűzésével, Csíki Sándorra emlékezve, sírjától a bölcsőhelyéig.