"A főútvonaltól félreeső kis falvak, települések, valamikor saját mikrokultúrával rendelkeztek, de elnéptelenedés miatt a legtöbbjük elvesztette lelki-szellemi forrását: az iskoláját és templomát. A gazdátlanná vált, omladozó falú osztálytermek, az elnémult harangú és orgonájú templomok, szomorú jelei annak, hogy e kis közösségek bizonyára végnapjaikat élik. S ez a folyamat a szászság mellett, a szórványban élő magyarság körében a legerősebb."
Kőhalomszék különleges közigazgatási egység: az erdélyi szász székek egyike volt a Magyar Királyságban, a 14. századtól egészen 1876-ig, amikor az újonnan alakított Nagy-Küküllő vármegye része lett. Az egyik legkeletibb szász szék, az Olt és a Nagy Küküllő közötti dombvidéken, közel esett Székelyföldhöz, így sok települése maradt vagy lett magyarrá. A szászok már nincsenek itt, csak letűnt világuk romladozó emlékei, a lutheránus erődtemplomok maradtak, míg az Árpád-kori magyarajkú kistelepülések zárványként hánykolódnak, hol apadnak, hol emelkednek a román óceán hullámaiban.