Amikor magyar zárványokban jártunk
Zötykölődik az autó valahol Szásztyúkos és Kóbor között az Oltmelléki-dombságon. Ezt az időt használjuk fel arra, hogy kicsit áthangolódjunk a következő filmre; újra átolvassuk a vidék irodalmát, átöltözünk a következő részhez, falunk valamit a kajás szatyorból – nagyjából így szoktak telni a két rész közötti utazások. Az elmúlt pár napban a Persányi-hegységben, Székelyföld és Királyföld határvidékén forgattunk, körbenéztünk Alsórákoson, Olthévízen, Ürmösön, Datkon, mely települések nem a legismertebb turista célpontok Erdélyben. No de akkor mit szóljanak az Oltmelléki-dombság magyar zárványai, ahova tényleg csak a legelvetemültebb honismereti utazók vetődnek el? Közben meg-megállunk tájképeket venni, hisz a dombhátakról pazarul látszódik az Olton túli fűrészfogas Fogarasi-havasok hegylánca. Aztán csak megérkezünk Kóborra, ám térerő nincs, hiába is hívjuk Józsi bácsit. Marad a szokásos módszer: megkeressük a magyar templomot, és a környékén kérdezősködünk a román atyafiaktól. Domnule, unde îl putem găsi pe îngrijitorul maghiar? – még jó, hogy a google fordítóban benne maradt ez a kérdés egy előző faluból, így offline is meg tudjuk nézni. Pár percig még ide-oda küldözgetnek bennünket, de aztán csak megtaláljuk Józsi bácsit.
A hit még él, de helybéli lelkész és iskola híján nagyon kevesen, alig 70 magyar maradt Kóboron. Az őrzőkkel, Kósa Jolánnal, Szász Ibolyával és Szász Józseffel a parókián beszélgetünk kicsit, majd a hit bástyáját, a templomot is megnézzük, annak reményében, hogy lesz még a jövőben is lélek, aki magyar imádsággal tölti be a szent teret. Amilyen a kóbori magyarságé, olyan a templom sorsa is: a falai, a váza már roskadozik, de a teteje megújult. Ahogy az Ég tartja a földet, úgy óvja a megerősített tetőzet is a szentély belső értékeit, a szépen festett táblákat és a mívesen faragott szószékkoronát. Márai írta valahol: az erdőkben van valami megrendítő, az élet akarata. A kőhalomszéki magyar zárványokban is ezt a megrendítő akaratot érezzük, a mindenáron megmaradás vágyát. Hány száz tavaszt éltek már meg előbb szász, majd román közegben, mégis itt vannak.
Így hajlunk le a dombokkal együtt az Olt partjára, ahol az elrománosodott régi szász vidék következő magyar szigetfaluja, Halmágy őrzi a rendet. Az ide érkező idegen nehezen tudja eldönteni, vajon melyik korba csöppent, milyen évet írunk. Nagymohán is nagy a sürgés-forgás a templom körül: szívet melengető látvány, hogy míg tőlünk nyugatra templomokat rombolnak le, itt, az Olt melléki dombok egyik csendes szegletében közösségi összefogással újítják a templomot. Egyértelmű jele ez Nagymoha életképességének és pozitív jövőképének. Ha pedig még azt is hozzá vesszük, hogy a széknek nevet adó településen – Szilágyi Zoli barátunknak is hála – mennyire otthon éreztük magunkat, akkor tényleg van mit tanulni a zárványoktól! Itt zárul kőhalomszéki utazásunk, de ne fordítsunk még hátat ennek a szépséges tájnak. Lesz még dolga a Hazajárónak idelent, az Olt mentén.
A forgatás időpontja: 2022. május 26-27.
Hazajárók: Jakab Sándor, Kenyeres Oszkár
Szereplők: Bandi Attila, Kósa Jolán, kőhalmi fiatalok, Nagy Csaba, Nagy Veress Hajnalka, nagymohai fiatalok, Szász Ibolya, Szász József, Szilágyi Zoltán
Operatőr: Boros György
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Obrecsány Zsolt
Vágó: Farkas Zoltán, Sashalmi Bernát
Grafika: Dorner Dániel
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Írta és rendezte: Moys Zoltán
