Mél­tó fel­adat, bizony. Főleg, ha olyan föld­re lépünk, ame­lyet ezer éve lak a magyar­ság. Őse­ink még Árpád ide­jé­ben húz­tak itt gye­pű­vo­na­lat, kaput nyit­va kelet és nyu­gat között. A kapun aztán átjárt tatár, török, s más ellen­ség, nem, cso­da, hogy a Kalo­ta nem­zet­ség ősi föld­jé­nek népe meg­fo­gyat­ko­zott, míg a hegyek felől érke­ző bete­le­pü­lők gya­ra­pod­tak. A Kapus, a Sza­mos és a Fenes öntöz­te domb­vi­dék már átme­ne­tet képez a Mező­ség felé, de virul még itt a cif­ra nép­vi­se­let és büsz­kén tör­nek az ég felé a kazet­tás mennye­ze­tű fia­tor­nyos temp­lo­mok.