"Egyik jellemző tulajdonsága ennek a különös vidéknek, hogy a maga szépségeit nem tárja rögtön az ember elé; olyan, mint minden igazi nagy művészi alkotás: nem kirakatba való, tömeget vonzó reklámáru, de csak a hozzáértőnek és csak egy idő múlva leplezi le a maga igazi, nagy szépségeit. És csak annak, aki e szépségek forrásához, lelkéhez tud hozzáférni, aki megérti annak harmóniáját, logikus szervezettségét, következetes összefüggéseit. És ez a szépség sajátságosan magyar. Vonalaiban, foltjaiban, kompozíciójában, arányaiban: lényegében az. Elfogadhatatlanul és elvitathatatlanul a miénk."
Lassan egy évtizede, hogy Kalotaszeg lelkéhez először próbáltunk hozzáférni. Akkor Felszeg falvaiban és a Kalota-havason, most a Köröstől északra, az Almás folyóig domborodó Alszegen szegődünk az erdélyi polihisztor, Kós Károly nyomába. A színes dombvidék völgyhajlataiba bújt falvakban keressük azt az örök Kalotaszeget, amely – a beszivárgó idegen kultúra ellenében is – át tudta hozni értékeit a 21. századba. Gótikus templomok kazettás mennyezetei, vár- és kastélyromok, cifra néphagyományt megélő magyar közösségek – „csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország”.
